Vilhelem Margareta: A virágárus kis anyóka
A virágárus kis anyóka

Egy régóta álmodozó öreg kis anyóka ,
még megébred minden zűrzavarra
rég meggörbült háta suttogó beszéd
gazdag Noé -bárkát cipelt háta nemrég .

A mellei laposak ,fonnyadtak lettek
pedig sok csemetét fiatalon felnevelt
nem kérdez semmit , semmit nem felel
mendegél a rámérgesedett csendben .

Időnként megáll ,szellő száll szemébe ,
mint akit görcs kínoz, fájdalom zsebében,
felpuffadt hasa himbálózik a kötényben
jó megállni időnként, a felhők is mennek .

Fehér,ráncos bőre,ijesztő jelképek
de ki kutatja baját, ha egyedül lézeng
bőrén átvilágít az élet egész rendje
ránc kuszálta teste ,mint ázott csemete.

Már rég elfelejtette egykori kívánatot
fiatal korában erőben ,virágárus volt,
a földet taposott léte megkeserítette
habár virágjai egyre nyíltak kedvére.

Bölcsőben maradtak jóslatok hatalma
vonulnak szeme előtt mintha szavalna ,
szétszórtan az életben, szerelme kimúlt
hozzá siet a temetőbe,fehér arca kigyúlt.
5567
Mirage - 2019. január 31. 22:32:48

Kedves Babu !
Nagyon szép vers különösen a vége meghatott.
Szeretettel olvastalak mint mindég
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.