Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 2
Katinkakata, MT
András Adél: Stockholm-szindróma
Stockholm-szindróma

Ó, miféle báj az, mi arcod megszállta,
s rabul ejtette lényed egész mivoltát,
hogy bárki, ki csak egy percre is meglátta,
vak bábuként hajszolja fenséges csodád?
Miféle méreg lehet, mely így elkábít,
s az összes hibádat új színben mutatja?
Tán mosolyod az, mi annyira elámít,
hogy örök sebeim holtomig mulasztja?

Látlak én, ha füstként lebbensz az égboltig,
s tested minden atomja világba olvad,
eggyé fonódsz velem az utolsó csontig,
míg végső sóhajjal lényed el nem sorvad.
Érezlek én, ha lágy szellőként simítasz,
s ha a Nap melegével áramlasz belém,
olykor perzselsz, mint bőrömet a friss viasz,
mégis itt állok a Föld boldogabb felén.

Hallgatlak, ha lelked tengerként morajlik,
habokba fulladva ajkadat csókolom.
Mint gyermekét, ki csillagfény alatt alszik,
én bölcsőd hajnalig szelíden ringatom.
Alszol, mint ki elfáradt a lét mocskában,
s álmaiból merít tiszta éberséget,
megakadtál a Gonosz hitvány torkában,
mikor olyan hamar alábecsült téged.

Miféle erő, mit elém társz szüntelen
legősibb ösztöneim újra felfedve?
Nem holmi világ, te lélegzet vagy nekem,
emlék, eszme, Isten, egy por-testbe rejtve.
Miféle csillag vagy te az éter középpontján,
hogy fényed a mindenségtől tovább nyúlik?
Miféle érzés vagy szívem zafír Holdján,
hogy varázsod nem marad, de el sem múlik?
5738
miminke3 - 2019. február 11. 15:49:34

Kedves Adél!
Gratulálok ehhez a nagyon szép versedhez, nagyon tetszett!
annyit tennék hozzá: "...ez tényleg szerelem!"
Üdvözöllek szeretettel
Margit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.