Vilhelem Margareta: Pokol tervező
Pokol tervező

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap
feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab
a frissen hullt hóban még menése fiatal ,
de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja .

Ablak függöny mögül egy fekete szempár
figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át,
cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen
tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját.

Hirtelen felpillant az égre huncut szemével
búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget ,
üveg mögül töpreng magában dermedten
a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel.

Mindent hátra hagyott maga után végre
mégis úgy érzi , ablakon túl van mindene
hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember ?
Ő sem tudja mi zakatol dermedt szívében .

A függönynél álló nőnek szeme nedves ,
feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben
bambul nevetségesen, duzzadó önérzettel,
vad dühében széttárt karjai magatehetetlen .

Lassanként fel fogja milyen erő késztette
a sietős férfit ,búcsúznia télnek idejében
győzni akar poklokon -hogyan is képzelte ?
A pokol nem magától született -Ő tervezte .
524
BogIcu - 2019. február 15. 06:47:32

Drága Babu!

Nekem nem tűnt misztikusnak, számomra az derült ki a történetből, hogy a nő és a férfi a mennyországot és a poklot is végig járták kapcsolatukban, és ebből ki kellett lépni. De lehet, hogy én értelmeztem félre a verset. Van olyan pillanat, amikor vége, és menni kell!

Sok szeretettel gratulálok! Öleléssel: IcuRose

5567
Mirage - 2019. február 15. 02:00:40

Kedves Babu !

Kissé misztikus,de feltünően érdekes vers ami megragadta
a figyelmemet.
Szeretettel olvastalak
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.