Móritz Mátyás: Plecsnik
Plecsnik

1

vége lett a délutánnak
a nagy összejövetelnek
a nagy bemutatkozásnak
és a nagy dínomdánomnak

sötét erőként érezte
hogy a napjai letelnek
hogy hirtelen újra nyoma vész
mint erdőben a vadnyomnak

2

vége lett a délutánnak
és a nagy közös talinak
mire úgy készült a költőnk
akár egy gyermek a zsúrra

hogy most a nagy büszkeségei
úgy törjenek mint az inak
hogy nagy bátran az ásóját
a föld helyett magába szúrja

3

vége lett a meghívásnak
vége lett a vendégségnek
úgy várja ő mindhiába
az újabb összeröffenést

amíg a napjai össze
újra csak egy nappá égnek
magát bámulva csak vakon
ölelve csak a rohamkést

4

vége lett a köszöntésnek
a nagy bemutatkozónak
az irodalmi estének
a rendhagyó fesztiválnak

hogy dacból se fogja fel most
újra értelmét a szónak
amíg előtte a néma
és ősz falak megint őrt állnak

5

vége lett a kezezésnek
vége lett a nagy bulinak
úgy gondol rá most a férfink
akár egy jó mulatságra

hogy újra szegényemberként
robbanjanak fel benne a hidak
hogy a jövője ne legyen
csupán összegyűrt és sárga

6

vége lett a tapsviharnak
vége lett a nagy banzájnak
vége lett a szép szavaknak
és a nagy eszem-iszomnak

hogy ne érezzen újra mást
csak hogy a dolgok megint fájnak
oltárképül nem adva csak
magányát a csonttemplomnak

7

túl volt a felolvasáson
és túl volt az ivászaton
fel-felidézve magában
a régen volt mulatozást

hogy most megint rémületként
bőgjön mint a riadt barom
hogy újra magát harapja
mint dudás a fuvolást

8

vége lett az ünneplésnek
vége lett a tivornyának
hogy már az utolsók között
emlékezzen az eseményre

hogy ne legyen istene se
papja senkinek se magának
reménytelenül erőlködve
hogy ne találjon erényre



9

vége lett az öleléseknek
ahogy a nagy lakomának
hogy fel ne is emlegesse
senki már a nagy programot

hogy ő az elfödött arcát
ne mutassa szabad mosolyának
hogy úgy kérjen múzsájától
csókot mint egy néma halott

10

vége lett a hacacárénak
a nagy dorbézolásnak
vége lett a dáridónak
a fene nagy ünnepélynek

hogy földbe vetett szívének
fölösét ne adja másnak
hogy újra riasztó árnya
legyen minden gyászon éjnek

11

túl voltunk a produkción
a rendhagyó performanszon
túl voltunk már a nagy gálán
és a nagy ceremónián

hogy elhalkuljon benne minden
zongora és minden sanzon
mint aki ilyen délutánt
már végképp másoknak kíván

Móritz Mátyás
2019 Február 8. Péntek
Budapest, Csepel





5548
babumargareta - 2019. február 16. 17:30:42

Érdekes és egyben mély gondolatok, bizonyos kellemes meg kellemetlen gondolattársításokkal nagyon jól kiadják azt
ahova elértél -a magányba -vissza oda ahonnan elindultál !
Jönnek a megszokott ,rutinos tettek ! vége a parolázásnak !
Gratulálok ügyesen összeállított soraidhoz ! .....BabuSmile

5940
silberin - 2019. február 16. 16:30:51

József Attila "plecsnijei". "Neve, ha van, csak áruvédjegy,/ mint akármely mosóporé". Ha jól értelmeztem a verset.

Üdv: Kati

5396
Kitti - 2019. február 16. 08:28:38

Több féle érzést és gondolatot ébreszt a versed. Témájában az újra és újra visszatérő vége jelzés valami "tornak" már leginkább, hát jelzi mennyire sokat várt a főhős attól az ünneptől. Mit is kapott? Evést, ivást, ölelést, parolát... És ennek is vége lett, jönnek a 7köznapok, a sóher élet, a megszokott semmik és semmiségek, vagy gondok és nyűgök sora. Véget ért valami, mint mindig minden, aminek kezdete van és ez valahogy megrázta az írót. Ahogy az olvasót is...

4622
Simon Erzsi - 2019. február 15. 08:47:13

Szeretettel olvastam szomorú gondolataidat....Szép napokat kívánok:Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.