Tóthné Földesi Ilona: Egyenlő súly
Egyenlő súly

Ma éjjel is elkerült az álom,
akár a kő, a bánat súlya nyom.
Ha az est leszáll, nő az égi fátyol,
az izgalmas, pelyhes égi csend.
Nem mozdulok a némaságból,
az éjből nőtt perc megérkezett
rám dobálta az összes csillagot,
összenyomtak, úgy mint a bánat,
nincs különbség nappal s éj között,
egyenlő súllyal húz le az idő.
A csengő égi kék feltámasztott,
tisztult az ész, indult az értelem.
Bármerre hull a harmatos könny,
a hajnal fénye összeforr velem.
3654
deva - 2019. február 19. 14:43:54

Dréga Icu! Nálam ez, vitte a pálmát! Gyönyörű! Szeretettel. ÉvaRose

524
BogIcu - 2019. február 19. 14:08:06

Drága Icám!

Gyönyörűen fogalmaztad meg az én érzéseimet is. Az utolsó sorokban már tisztul az értelem, mert össze kell kaparnunk magunkat, mert akár hogy is, élni kell!

Nagy szeretettel gratulálok: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.