Vilhelem Margareta: A múlt és jelen harca
A múlt és jelen harca

Ha majd a régi és az új tett
összeolvad szívtépően egybe
akkor sem vesznék el kegybe
úgy szeretem az átmeneteket .

Hisz minden elsimulhatna már
a régi senki végre messze jár ,
nem ismeri rajtam kívül lázát
senki, nekem adta ajándékát .

Vigasz ?Már mégis miért kéne?
Szívem nem háborog, egyre lüktet
megtette amit lehetett bőségesen
nem futott többre véglegesen .

Az új mindig érdekesebb lenne
változásban maradandó a szennye
a testnek kell a másik test tüzessége
sietve betódul új hevület helyére.

Mi lesz akkor és mikor lesz a vég
ha hígult testében kihűlt a nem lét ?
Tárt karokkal konokul nézed átélését
átölelve azt a nem volt varázsigét .

Kísérletezett , alkalmazkodott ,
majd elvonult ahogy elhalványodott
izgatottsága már régen halott
egy ott maradt hajszállal az ágyon.
524
BogIcu - 2019. február 22. 06:45:26

Drága Babu!

A lelked legmélyebb bugyraiból téped ki a szavakat. Még mindig nagyon fáj a te szíved, megharcolod a magadét amúgy rendesen, ahogy ebben a csodás versben is.
Gratulálok!

Sok szeretettel: IcuRoseHeart

5567
Mirage - 2019. február 22. 00:57:41

Kedves Babu !
Versed a senkiböl való kiábrándulás keresve a következő tüzes
vallomást.A story nak ez az egyik fele,a másik hallgat,eltünt a
végtelenbe.Az élet nem más mint küzdelem,kiábrándulás,vádolni
azt aki már messze jár.Gyakori téma megfontoltan írva
Szeretettel gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.