Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (274.) Jelmezpróba
(274.) Jelmezpróba

Felöltöztettelek habselyem ruhába,
ezüstös topánkát adtam a lábadra,
aranyszőke hajadra tiarát tettem,
szép hattyúnyakadat gyémánttal öveztem.

Kicsiny kezeidet mézzel kenegettem,
puha arcocskádra száz csókot leheltem,
csuklódra karkötőt igazgyöngyből fűztem,
szoknyád ráncaiba rózsaszirmot tűztem.

Örökös mosolyra fakasztottam szádat,
piros ajkaidról sok kedves szó áradt,
de szíved dobbanását csak én hallhattam,
csillogó szemedbe csak én kacsinthattam.

Egyik ámulatból a másikba estem,
a jelmez-királylány hús-vér testét lestem,
de nem találtam meg, hiába kerestem,
teste elolvadt, mire felöltöztettem.

Megmaradt a jelmez, ráakasztom másra,
ha betéved valaki hozzám próbára,
de mit csinálok, ha ördög akar lenni,
lábán a topánkát nem bírja viselni?

Egyben ijesztő, de ön azonos lenne,
mivelhogy most neki Lucifer a lelke,
ekkor átszabnám a királylány ruháját,
tennék az ördögre ébenből koronát.

Pattognának a tűz lángvörös szikrái,
körbetáncolnák a pokol manócskái,
ropnám én is velük csuda jó kedvemben,
jól éreznénk magunk azonos jelmezben.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.