Tóthné Földesi Ilona: Játszma
Játszma

Remélve várok, rád gondolok,
az éj sötétje csendesen csobog.
Bennem élnek még a szép évek,
veszélybe sodró szenvedélyek.
Ó, mennyire tud fázni a lélek,
ha hull a nyári ég és lesz fehér
ködből szőtt földöntúli árnyék.
Nem tudok sírni, ha könnyezel.
Szeretlek és gyűlöllek egyszerre,
ez a játszma örökké a kettőnké,
a varázslat árnya és édes méze.
Válladra nem tettem terhemet.
Öleltél volna, amikor kértelek,
szóltál volna álmos csendemre,
elég lett volna pár jó szó, biztató:
nem vagy egyedül, száműzött.
Törékeny reményem elveszett,
a hajnali harmat, könnyű illatod.
3342
rozsaschvalm - 2019. február 26. 18:17:41

Drága Ica!

Nagyon szép a versed, szeretettel olvastam.
Gratulálok! RózsaRose

5548
babumargareta - 2019. február 26. 17:18:25

Kedves Ica !
A "játszma "benned él és benned fog élni örökre !
Remek soraidat szeretettel olvastam.
Biztos ,hogy fájdalmas emlékek játéka !
Szeretettel.....BabuIn Love

6191
Magdolna43 - 2019. február 26. 14:30:03

Kedves Ica!
A szép gondolataidhoz, " az éj sötétje csendesen csobog "
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 26. 13:12:55

Kedves Ica!
Újabb, remekül sikerült versedhez sok szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.