Vilhelem Margareta: Magányos kislány
Magányos kislány

Ma a boldogságról kéne beszélnem
ablak mellett ülve keserű lélekkel
s míg hűvösen simítom kezemmel
ábrándjaim, hallok valakit zenélni.

Boldogságom nem fut tetten érten,
de ott maradnék vele szembenéznem
gőgös öntudattal lendületét nézném
szürke napok bánatát felé küldeném.

Megvetően legyintene kissé sziszegve
vesztett ügyeimért nem csak ő a tettes,
csak a nyomor s a bánat két segédje
kedvet éreztek zenélni dacom ellenére.

S ki tudja még mi vár, ha tovább várok
legjobb ha az életből még ma kiszállok
hiába keresem múltam képzeletemben
csak apró kislány arcot látok szemembe.

Kéjelegve, fura grimaszt vág önmagával
sovány arcú kislány néz vissza magára
s látom ahogy utazik és int a vonatból,
nézem, cipeli nehéz terhét magányával.
5655
jocker - 2019. március 01. 10:37:52

Babu kedves!
Remek a leírásod, meg még el is gondolkoztató az olvasónak...
Ügyes munkádat élmény volt olvasnom, ami egy míves remek!
Szeretettel olvastalak és főhajtással: gratulálok!
Üdv/Feri

2952
bruxinelli - 2019. február 28. 14:29:46

Lám, drága Babu, az érzékeink tudatunkon kívül tudják mire van nekünk szükségünk, még akkor is ha dacosak vagyunk, ha nem tudjuk magunkat legyőzni. A bennünk lévő dallam átsegít bennünket ezen a hullámon. Örüljünk, hogy értői vagyunk a zenének, ellentétben azokkal akik akár egész évben megállják, hogy nem hallgatnak zenét. Szerintem sivár ,érzéstelen lehet az olyan emberek élete.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.

524
BogIcu - 2019. február 28. 06:27:48

Drága Babu!

Ez a szép, szomorú versed mintha rólam is szólna. A zene engem is átsegített a legnagyobb bajokon, és gyógyír a magányra.
A terheket cipeljük egy egész életen át, hol kicsit könnyebbnek, hol nehezebbnek érezzük.
Gratulálok!

Sok szeretettel: IcuRoseHeart

6208
Kankalin - 2019. február 28. 06:09:40

Szia Babu!

Nagyon szomorú a versed, de ahol zene van, ott nincs magány még akkor sem, ha két szólamban próbál megszólalni a keserűség.
A zene mindenre gyógyír. Kívánom, hogy találj olyan akkordokat, amelyek felvidítanak. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6000
Jedyke - 2019. február 27. 22:44:25

Drága Babukám!
Képzeld, rokon lelkek vagyunk! Vagy eddig is tudtad? Magadhoz írt versed nagyon megható! Valahol mindannyian magányosok vagyunk és bennünk van a szomorúság, csak elfelejtjük röpke pillanatokra. Én is szembe néztem kislány önmagammal és sajnálom, hogy nem simogathatom meg az akkori homlokomat...kicsit szürreális, bocsi!
Szép, szomorkás gondolataidhoz gratulálok!
Szeretettel: JedykeSmile))

3649
Oroszlan08 - 2019. február 26. 23:56:17

Drága Babu!

Az a régi kislány még nem tudta mi vár rá, de biztosan bátran nézhetsz a szemébe!
Szeretettel: Ica

5548
babumargareta - 2019. február 26. 17:04:02

Drága Erzsike !
Találtam más szépségeket életem során ,de a szomorú
szemek kisérnek továbbra is !
Persze életemnek volt és van értelme.
Máskülönben vidám természetem van, de lehet hogy csak
állarc.
Nagyon szépen köszönöm kedves idézett soraiadat !
Szeretettel.....Babu

5548
babumargareta - 2019. február 26. 16:58:09

Drága Magdika !
Sokszor gondolatban látom szemeit .
Talán soha nem voltak nagyon vidámak.
De vitte magával magányát ,mintahogy most is viszi
idősebb korában is.Smile

Köszönöm szépen kedves látogatásodat és soraidat .
Szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2019. február 26. 16:53:05

Drága Klárika !
Akkor amikor kislányok voltunk ,még nem tudhattuk
mi vár ránk !Ugy látszott ,hogy minden olyan szép.
Ezért szeretettel nézek szembe azzal a kislánnyal ,aki én
voltam,hogy tudomására hozzam a sok"nyomor,meg bánat "
két segédjét akik akkor is zenéltek kedvemre .
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel.....Babu

5548
babumargareta - 2019. február 26. 16:44:25

Kedves Tibi !
Nagyon szépen köszönöm ,hogy olvastad !
Szeretettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.