Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Fekete Natasa: Tej, méz, vakolattörmelék
Tej, méz, vakolattörmelék

Régóta nem voltam már itt, a felhők nagy hasán,
Nem libegett ködmámorban foszforeszkáló testem.
Nem hagytam rímcsókot kedvesem homlokán,
Nem adatott hajnal, mit könnyes szemmel lestem.
Nem másztam tetőre, hogy a csillagos ég alatt,
Miközben harmat ül a tenyérre, oda a puha részre,
Megfoganjon fejemben újra a gondolat,
Mennyire gyönyörű minden, és mennyi időt vesztegettem a penészre.
Dalolnék, lennék én pacsirta, cseresznyefa ágon,
Vagy fűszál, mi meg- meg hajlik a lágy szélben,
Fiatal hölgy dereka köré font ringó vászon,
Az egyetlen lehulló hópehely, az enyhe télben.
Lennék, bazsarózsa szirmai közt ülő harmat,
Lassú, ébredés egy ködös reggelen,
Vagy a test, ami után az összes vágyó szem kajtat,
És egy elmúlt emlékben rejtőző örök végtelen.
Az utolsó, bolyongó lehelet, a halál száraz ajkain,
S a megeredő könny, mely gyászlepelre hull,
A szavak, amik gyermekként élnek a füzet porladó oldalain,
S karra karmolt ordító seb, mi hegesedve gyógyul.
S ez mind nem vagyok, s ezt mind nem teszem,
Remeg a pocsolyából kifigyelő börtöntöltelék,
Selymes és puha, a szappanhabba mártózott kezem.
Virágok, pillangók, ecset, tej, méz, vakolattörmelék.
6382
natashafekete - 2019. március 06. 20:48:26

Köszönöm! Smile

6366
Limanova - 2019. március 04. 22:24:33

Smile Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.