Fekete Natasa: Tej, méz, vakolattörmelék
Tej, méz, vakolattörmelék

Régóta nem voltam már itt, a felhők nagy hasán,
Nem libegett ködmámorban foszforeszkáló testem.
Nem hagytam rímcsókot kedvesem homlokán,
Nem adatott hajnal, mit könnyes szemmel lestem.
Nem másztam tetőre, hogy a csillagos ég alatt,
Miközben harmat ül a tenyérre, oda a puha részre,
Megfoganjon fejemben újra a gondolat,
Mennyire gyönyörű minden, és mennyi időt vesztegettem a penészre.
Dalolnék, lennék én pacsirta, cseresznyefa ágon,
Vagy fűszál, mi meg- meg hajlik a lágy szélben,
Fiatal hölgy dereka köré font ringó vászon,
Az egyetlen lehulló hópehely, az enyhe télben.
Lennék, bazsarózsa szirmai közt ülő harmat,
Lassú, ébredés egy ködös reggelen,
Vagy a test, ami után az összes vágyó szem kajtat,
És egy elmúlt emlékben rejtőző örök végtelen.
Az utolsó, bolyongó lehelet, a halál száraz ajkain,
S a megeredő könny, mely gyászlepelre hull,
A szavak, amik gyermekként élnek a füzet porladó oldalain,
S karra karmolt ordító seb, mi hegesedve gyógyul.
S ez mind nem vagyok, s ezt mind nem teszem,
Remeg a pocsolyából kifigyelő börtöntöltelék,
Selymes és puha, a szappanhabba mártózott kezem.
Virágok, pillangók, ecset, tej, méz, vakolattörmelék.
6382
natashafekete - 2019. március 06. 20:48:26

Köszönöm! Smile

6366
Limanova - 2019. március 04. 22:24:33

Smile Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.