Hegedűs Mariann Éva: Kapcsolat feledése
Kapcsolat feledése

Nem kell nekem szerelem,
nem kell nekem mereven
mereven énekelni,
könyörögve kérni,
megsajnálva nézni.
Azt, hogy egyedül vagyok
s egyedül is maradok.
Hisz ki engem érdekel,
az engem nem értékel.
Átsüt mint üvegen a hideg nap,
kinek szívét egy fekete kalap
fedi, takarja, mint könyvet a borító
mely csak kívülről ámító.
Más ami kint,
más ami bent mutatkozik,
de egy valami sosem változik.
A nő ki titkot rejt,
fáradtan küzd,
de nem felejt!
Nem felejti hiú ígéretek sorát,
s bágyadt férfiak hazug porát.
Kik lehet mind azok,
de talán az nem sok.
Van egy kivétel.
Vagy inkább volt?
Ki másfél éve beütött,
s a szívembe szökött.
De jobban bántott, mint gondolod,
úgy látszik a boldogság
egyirányú dolog.
A férfi s női szerep cserélődött,
de bennem még nem évődött.
Évődött el a szokás,
mely mára csak egy vonás.
Vonás a papíron,
vonás a síkon.
Melyek egyszer csíkokat alkotnak,
amit nem a férfiak alkottak.
Régi emberek feledésbe merülnek,
s az érzések bennem is leülnek.
Nem kérek többet a férfiakból,
nem kérek többet édes szavaidból!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.