Matos Sára Anna: Fehér rókák
Fehér rókák


Csak figyeld a tájat,
Figyeld a hófödte tájat, azt a fehér völgyet.
Hallgasd mit súgnak az ágak,
Hallgasd, s figyelj rájuk, nem hazudnak, hisz
átölelik az egész földet.

Itt vagy velem, figyelj lágy hangomra,
Figyelj mit suttogok, míg el nem fogy az óra.
Nem sokáig lehetünk már így ketten a havas tájban,
Jönnek a rókák, vadásznak, s
nem számít mennyire élünk mi bátran.

Míg itt vagyok még veled, figyeld a kezem,
Légy csöndben, mert meghallanak, s
ha elkapnak nem hallhatod többé énekem.
Csöndben fürkészd szemem, s ha
igazán ismersz megérted mit suttog,
Fuss! Bújj el, mert jönnek a rókák és azt
üzenik :"elkapunk, ha nem futtok".

Te futhatsz, én nem,
Bár itt vagyok veled, de valahogy mégsem.
A rókák bennem élnek valójában,
Tiszták és nemesek, de ugyanakkor igazán mérgesek,
épp mint a pók ringatózva halálos hálóján csendesen.

Fuss el, talán majd látom lépteidet a fehér havon,
S utánad kerekedhetek egy napon.
Mikor a rókák abbahagyták a táncot,
egy nap, mikor szabad lehetek, mikor ledobom a láncot.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.