Bakos József: Vallomás. - Sikolts fel...

Vallomás

Ha esőcsepp koppan az ablak
áttetsző sima üvegén,
- Rád gondolok én.

Ha napfény csillan a tó
fodros égszínkék tükrén,
- Rád gondolok én.

Ha lomb susog az erdő
csendes világának mélyén,
- Rád gondolok én.

Ha fehér felhők úsznak az ég
bársonyos békés tengerén,
- Rád gondolok én.

Ha beköszönt az éj, s a Hold
Feltűnik Földünk egén,
- Rád gondolok én.

S rád gondolok én mindig,
minden pillanatban, mert
tiszta szívvel, s teljes szívemmel:
- Igazán szeretlek!

1985.


Sikolts fel…

Ha majd véget ér egy emberélet,
Sikolts fel Élet!
Jelezd az idő múlását,
Az események vonulását.

Ha majd a szemfödél lezárul,
Sikolts fel Élet!
Jelezd, hogy a test
Távozni készül.

Ha majd a koporsó a mélyben talajt ér,
Sikolts fel Élet!
Jelezd, hogy a halott
Már távozott.

Ha majd a kripta felépül,
Sikolts fel Élet!
Jelezd, hogy visszatérni
Már nem lehet.

Ha majd a Halál újból útrakél,
Sikolts fel Élet!
Jelezd, hogy nincs még vége
S lesz még áldozat.

És sikolts fel mindaddig,
Míg ember él a Földön.
Ne tűrd csendesen a Halált!
Jelezd, ha baj közeleg!

1985.

Anonym
2
Jozsi-foszerkeszto - 2019. június 30. 11:30:45

Kedves Olga!
Elnézést, hogy csak most válaszolok a hozzászólásodra.
Köszönöm, hogy olvastad versedet. Teljesen egyetértek veled.
Jobban oda kellene figyelnünk egymásra az életünkben.
Ha csak egy kicsit is tehetek ezért az írásaimmal, már megérte.
Nagyon sok boldogságot kívánok neked életed során!
Szeretettel:
József

6146
ottiolgi - 2018. november 10. 11:28:47

Élet-Halál! Számomra megrendítő volt a "kiáltás-vers", hiszen három hónapon belül veszítettem el Édesapámat és Édesanyámat... Végig vezetted a stációkat! Igen az Élet (azaz mi életben maradottak lélekben is) felsikít! Csak már a holtakért! A gyász fájdalmának új életet kell szülnie! Milyen jó és mennyivel könnyebb a hitben élőknek a fájdalom leküzdése talán... Társadalmunk nem tanította meg az elengedés misztériumát, magunk szenvedjük meg, ha csak nincs mellettünk érző társ! Az utolsó versszak figyelmeztetés nekünk élőknek és üzen! Ez lenne a legfontosabb, a megszívlelendő - akár a jel, mit oly sokszor kapunk és még sem figyelünk rá eléggé: "...És sikolts fel mindaddig,/Míg ember él a Földön.
Ne tűrd csendesen a Halált!/Jelezd, ha baj közeleg!" Amennyiben a baj közeleg még talán segíthetnénk egymáson! Ebben a közönyös és egymás iránt is kegyetlen világunkban... Szathmáry Olga Ottilia

298
keni - 2008. augusztus 20. 11:29:53

* anonym -
Első versed úgy, ahogy van tetszik.
A másik hátborzongató, de igaz. Kihasználtad a magyar betűszókincs alkalmazott hangulati elemeit. Az "l" lágyságát az "s-sz-cs" veszélyt és drámát jelölő alkalmazásait.
A hibák azért vannak, hogy elkövessük őket, na nem szándékosan. Ez is nézőpont kérdése, hogy hol, mi és mikor hiba.
Van e hibátlan vers? Lehet, de csak egy szubjektív" megítélésben.
Ave! keni

227
kondrakati - 2008. augusztus 17. 07:20:41

A második versedben az a visszatérő kifejezés, hogy sikolts fel élet!
rendkivüli hatást gyakorol az egész versre. Ez nagyon egyedi, nagyon tetszik. Az első versed egyszerű, valójában könnyebb a dolgod, ha egy sort mindig megismételsz, ez kevésbé fogott meg.

277
farkas viola - 2008. augusztus 15. 22:09:31

Kedves Anonym!
Nagyon tetszik mindkét versed, szinte magával ragad a hangulata.
A Vallomás csodálatos, kívánom, hogy mindig így érezz, akit így szeretsz, és soha ne múljon el. Gratulálok.
Üdvözlettel: Farkas Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.