Putterer Magdolna Léna: Tüzes pokol
Tüzes pokol

Szeméből , könnyet préselt ki a felleg.
Benne, még van némi figyelmesség.
Inni ad , nekem , az apró porszemnek,
Mert szomjazom , gyötör a gyengeség;

Szívem szalad , zihál a lélegzetem,
Homály vonta körém a függönyét.
A hangtalanná vált lét , megijesztett ,
Mikor fülem nem hallott szót , zenét.

Lángra lobbantam , égek , negyven fokon.
A lángok , már egyre veszélyesebbek,
Mit nem találok valami viccesnek;

A múlt , a jelen előttem egybeforrt,
Mi oly tüzesnek tűnik , s ördöginek:
"Ez a pokol? Hol vannak a többiek ?

2019. február 25.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
5396
Kitti - 2019. március 15. 07:04:20

Piszok ézés lehet rádöbbenni, hogy nem látunk senkit a poklunk tornácára lépni. A bajban, fájdalomban az ember mindig egyedül marad....

5548
babumargareta - 2019. március 14. 19:59:12

Kedves Lena !
Mindenkinek van egy tüzes pokla !
Attól függ kit hogyan visel meg a tüzes vilag,van aki bírja,
van aki szenved kegyetlen !
Nagyon tetszett a versed !
Szeretettel....Babu Heart

6081
varonklari - 2019. március 12. 13:13:04

Kedves Léna!
Úgy gondolom, hogy mindenkinek el kell szenvednie a saját poklát, soha senki nem vállalhatja át tőle - az utolsó sorodhoz csak annyit: nem vagy egyedül!
Nagyon elgondolkodtató, komoly versedhez szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.