Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.24. 16:58
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.05.24. 16:00
Élmény, tapasztalat, kapcsolatok, hogy sikeres legyél! Várjuk jelentkezésedet! A szerzők írásait Holl Nándor színész előadásában hallhatjátok!

2019.05.24. 15:59
Egy hét múlva lesz 2 napos író kurzus rendezvényünk. Még 2 hely szabad, ne maradj le róla!

2019.05.24. 15:45
Folytatódik Így írunk mi! könyvsorozatunk. Az 5. kötet készül! Részletek a pályázatok rovatban!

2019.05.24. 13:16
Éva, javítottam a verssort.

2019.05.24. 12:24
Szép napot Mindenkinek! Olvasd a HM-t és közben a napsütést is élvezheted végre. üdvözletem Éva

2019.05.24. 12:20
Józsi! A versemnél az első szó lemaradt. Ha lehetne még javítani. "Megrozsdált". Valószínű nem másoltam be figyelmesen, bocsánatot kérek érte. Kösz... Bővebben

2019.05.24. 08:50
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.05.24. 00:14
Köszönöm szépen a hozzászólást, örülök, hogy tetszett. In Love

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Móritz Mátyás: Feledésbe hulló
Feledésbe hulló

1

dacos vad csillagok sűrűsödnek hajamon
a gyötrődésem több pokolnyi több viharnyi
mivel szeretném az istent is megzavarni
hogy átzúgjon rajta is gondolatfolyamom

hitem a hétköznapok iszapjában mosva
nem értve a valóm egészét és részeit
míg sötét kérdés rakja belém a fészkeit
kéz kézzel fogva a nagy homlokom szorosra

magam a saját gyermekemként ölbe kapom
magam úgy szaggatom és magam úgy harapom
újabb hegyes fogakat növesztve az ajkam

míg az örök ősz vonaglik végig a völgyön
dermedt havas csúcsain hiányom üvöltöm
úgy nyit újabb rózsás sebeket a szél rajtam

2

úgy nyit újabb rózsás sebeket a szél rajtam
kiforgatva a felszínemet és a mélyem
hogy új utakat ne nyisson a szenvedélyem
hogy portyázni ne induljon az én hatalmam

úgy keresem a megértésem és a kegyem
a saját tekintetemtől is visszafogva
gyáva vágyaim között vakon kóborogva
a zord parton és a vijjogó madárhegyen

elhagyva minden színpadot minden arénát
hogy esdekelve tovább ne játsszam a bénát
hogy öklöm nem szorítsam össze már hiába

nem játszva senkinek az őrült szeretőjét
nem hordva csak a múzsám sápadt szemfedőjét
nem görnyedve már több szörnyű litániára

3

nem görnyedve már több szörnyű litániára
magam el nem ítélem magam fel nem mentem
és szárcsa lelkem bagolyként meg nem rebbentem
magam után fel nem lobogva és kiáltva

előttem a mind magasabb tornyok és falak
mint akit senki nem kísér senki nem követ
úgy civódnak fölöttem a súlyos mennykövek
míg a sötét folyók rajtam átaranylanak

megértéssel nem tudom ki lenne irántam
hogy ki értené meg azt amit meg sem bántam
hogy ki az akiben a mondandóm megérett

úgy gyönyörködik saját kínomban a testem
mint aki annyi éven át csak vérre lestem
átélve és látva mit ér az emberélet

4

átélve és látva mit ér az emberélet
játszottam a kivert kutyát és a beteget
én aki térden egy istent sem emlegetek
gyötrődő lelkembe belelátva a szépet

belátva hogy nem értelek és el nem érlek
hogy nem született isten kiben nem hihettem
ki reményt csókolna rám a hóhidegben
kinek színe előtt ártatlanként fehérlek

nézve a vérfarkasokat és éhségüket
bennem úgy támad fel minden ami süket
míg betegre vert agyam zúgó szélben hordom

úgy csillog a rémület a megtört késemen
lesve csak hogy mi rúg még a szenvedésemen
hallgatva hogy hogyan ordít a gyermektorkom

5

hallgatva hogy hogyan ordít a gyermektorkom
harcolva csak a lila kiütésű széllel
elrejtve magam a titkok nagy függönyével
lobogómat kitűzve az árnyékszínű holdon

magam új eltemetve és megszülve
úgy piroslik rám a sok szép emlék messziről
amíg lassan lehámlik álmomról minden bőr
a végtelenbe szavak nélkül semmisülve

hallgatva ahogy a szívem üvege koppan
nézve ahogy egy pillangó hull rá halottan
megfürödve a reményem kihűlt színében

úgy remeg meg búsan bennem újra a hitem
vitorla nélkül ringva bánatom mélyeiben
megpróbálva átvészelni az álmom ébren

6

megpróbálva átvészelni az álmom ébren
sötét démonokat látok jönni szobámba
akik fölött már végsőt hörög minden lámpa
és én nem hazudom hogy szándékuk nem értem

mint akire újabb tehervonat tolatott
magam elé öreg eszelősként motyogok
míg lelkem ajtaján esőcseppként kopogok
a gyomok között keresve szűz gondolatot

fejem alatt a sok talmi kincs csak a párna
úgy őrzöm őket hátha valaki megszánna
rám terítve takaróként csillagszín haját

magam minden egyes naphoz hozzánevelem
hogy ne a sírás legyen újra a kenyerem
hogy leporoljam a földek múló dobaját

7

hogy leporoljam a földek múló dobaját
holdvilágos elmével tiszta vággyal telve
várva ki belém túrva nagyon megölelne
mohó polipként rám tapasztva minden baját

akit csak szeretni tudnék és egyre jobban
értőjeként a győzelmének és vesztének
aki mellett halálra már nem keresnének
elhurcolva a vad és részeg mámoromban

nem tudom magammal mit nyerek és vesztek
kör közepén állva mint akit megköveztek
akik elé bűneimet rakásként hordom

hallgatva ahogy a szívem utolsót dobban
nem loholva tovább árván és elrúgottan
míg a lelkem is kihányja keserű torkom

8

míg a lelkem is kihányja keserű torkom
nem keresve a szavamra dicsérő rangot
megfojtva magamban minden röpke vadgalambot
a szárnyam tovább vonszolva nem tipródom

hogy hiányom után ne is nőjön dudva
zsoltáraimat mind a dögkutakba hordva
a végtelenen túl összecsókolódva
mindazzal mi itt el van rejtve és dugva

hol halottaim mind felém seregelnek
hol a rejtélyek mind kalapot emelnek
hol csillagok nem sűrűsödnek hajamon

hol reszketve a könnyű derű el nem illan
hol rólam a szivárvány is visszacsillan
hol mást és engem sem bántana haragom

Móritz Mátyás
2019 Március 9. Szombat
Budapest, Csepel
3654
deva - 2019. március 14. 09:37:55

Kedves Mátyás! Szonett koszorúd szinte tökéletesere sikerült.
"dacos vad csillagok sűrűsödnek hajamon
úgy nyit újabb rózsás sebeket a szél rajtam
nem görnyedve már több szörnyű litániára
átélve és látva mit ér az emberélet
hallgatva hogy hogyan ordít a gyermektorkom
megpróbálva átvészelni az álmom ébren
hogy leporoljam a földek múló dobaját
hogy leporoljam a földek múló dobaját"
Így mesterszonett.
Nagyszerű alkotás, szívvel gratulálok!

5548
babumargareta - 2019. március 13. 17:33:58

Kedves Mátyás !
Tele szenvédellyel,keserűséggel és kongó magánnyal
íródott versed ,amiben forgolodsz körbe és nem talalálod az
utat kifele mély hatással volt rám !
Mély gondolataid felszínre törnek és elkeserítik az olvasót is.
Szépen megirt összevisszaságban hánykolodsz !
Nagyon nagy szeretettel olvastam szépségesen megalkotott
versedet !
Szeretettel....BabuIn Love

6187
Vicuska63 - 2019. március 12. 12:12:01

Kedves Mátyás!

Nagy hatással volt rám a versed. Nagyon érdekesek a képeid és gondolatiságában is mély a költészeted. Köszönöm az élményt! É.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.