Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Gombolyag

Gombolyag

Mint egy nagy kupacba összerakott
zsemle színű gombolyag,
úgy alszik, hangosan horkolva,
a szomszéd cica csodálkozva
hallgatja,

majd egy nyávogást ébresztőként
megereszt,
de Rozsdás a szundít úgy beverte,
így az ébresztés nem lett sikeres

Délutánra kisétál, lábát fájlalva
lassacskán sétál hozzám,
nagy" örömre" a veteményesen
közelít,---- te bolondos az álmos szemedtől

talán semmit sem láttál,...
....beszélek neki,de mint aki mások
munkáját semmibe veszi ,
a földön talált diót unottan töri

Mint a pici gyermek az anyját úgy követ,
pár lépés után pihen egyet-egyet
nem sieti el a dolgokat,
lassan jár mint a gondolat,

fejében,..mert néha egyből megérti a mondatot,
másszor meg kutyus szemével néz nagyot,
mintha nem jó hallana,de ha a nyakörvet
zörgetem, egyből előttem terem.

Már egy éve hogy nagyon-nagyon féltem
a telet átvészelte nagyon szépen
volt jól beágyazott meleg fekhelye,
most hogy tavaszodik nevet szeme

Mikor az ajtó nyitva marad, besétál
rá már senki sem kiabál, sőt mosolyra
fakaszt , ó milyen otthonos és házias ,
lábtörlőt is használ, még úgyis , ha csak átlépi azt.

Hozzánk nőt, reggelente várjuk hogy ébredjen
nem zavarjuk álmából fel a reggelivel,
ajtaja egész nap kitárva, szabadon jár kell udvarunkba
ő lett a ház megbecsült "kisasszonya"....és nem vénasszonya.

Kondoros 2019 március 4 Oláh Péterné Jantyik


5396
Kitti - 2019. március 15. 07:36:18

Végigmosolyogtam a versed, nagyon szerettem olvasni. Rajongója vagyok az állatoknak. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.