Tóthné Földesi Ilona: Egyedüli csoda
Egyedüli csoda

Lágyan ringó hajnal bölcsője
aranysugarakkal van tele,
szórja a vízre, szerteszéjjel,
Ringat a szellő, izzik a csend.
Kacag, csobog a lusta folyó,
aki nevet, csicsereg a fűzfán,
sárga csőrű tollas gombolyag,
fekete frakkban sárgarigó.
A kikerics lassan, lassacskán
felveszi a sárga ruhácskát,
ékes csipkéi között méhek
parázna vággyal döngicsélnek.
Szellő csücsül a lapulevélen.
Mindennap oltár épül a parton,
hajlongva isznak a folyóból
az őzek, felröppen a zajra
minden élő, aki csak mozog
dicsérni Istent, aki teremtette
ezt a csodát, ezt a ragyogást.
Ó, mennyire szerethette Isten
önzés nélkül a gyenge embert,
hogy a természet ölébe tette,
ima helyett cserébe azt kérte;
gondozza, amit Ő megteremtett.
3649
Oroszlan08 - 2019. március 15. 19:00:29

Hálás Heart-vel köszönön drága Kitti.
Öleléssel
Ica

5548
babumargareta - 2019. március 15. 16:32:41

Drága Ica !
Remek természeti képekkel leptél meg !
A természet tele van válaszra váró csodálatos talányokkal
amit Te oly remekül ki tudod választani ,melyik a legszebb !
Gratulálok .....BabuRose

5555
Maria HS - 2019. március 15. 13:48:34

Nagyon szép versedhez, gratulálok: Maria

3933
vadvirag47 - 2019. március 15. 09:37:28

Ismét remekeltél, álom- szép, választékos szavakkal festetted le a gyönyörű természetet, amely az ember "bölcsője."
Szeretettel olvastam egy csodás csendélettel vetekedő soraidat.
Ölellek. Rózsa

5396
Kitti - 2019. március 15. 07:22:35

Jaj, nagyon szép képek, csodás, remek, pompás tavasz és az élet dícsérete a versed!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.