Móritz Mátyás: Lucifer eri
Lucifer eri

a feltámadásotokat nem vágynám és nem is kérném
nektek akikre évente új koszorút akasztanak
nektek kik el sem hinnétek ha őszintén elregélném
júdáskodását azoknak akik el nem mulasztanak
az egekig magasztalni minden ócska értéktelent
akik talán nem is látják akik talán nem is értik
hogy árulják el a jövőt és a múltat és a jelent
csavarogva istentelen tévutakon az elméik

elnémítva mindazokat akik szót és hangot adnak
mindannak mit a tiszta szív az értő lélek és tudat
diktál ellenük akik jól élve rajtunk jól mulatnak
hogy magunkénak érezzük elfogadva víg torukat
hol vagytok ti régi hősök hol vagytok ti istenadták
akiben a bátorság és az emberség még megterem
kik soha el nem árulták kik soha meg nem tagadták
mindazt miért szívverésem mindazt miért lélegzetem

nektek újra testet lelket kardot adna és hős nevet
hogy a napvilágot tovább ne festhessék feketére
ők akik mindenekelőtt ők akik mindenekfelett
állónak érezve maguk löknek az árok fenekére
mondjátok hogy átérzitek amit minden nap én érzek
látva csak a királyoknak a felhőkbe épült várait
kik mozdulatlanul nézik akár csak a gránitbércek
hogyan szövik a lakóik a hazugságnak szálait

magyarázatot az egyre súlyosabb bűnökre nem is adnak
ők kiknek világlátása az öreg ördögtől másol
a költő lantján a húrok is lassan kettépattannak
de senki nem ért és senki nem tanul könnyhullatásából
nincs épp ésszel felfogható mentségük és magyarázatuk
akiknek az épp elméjét minden nappal elvitatom
úgy kenik fel minden falra messze bűzlő gyalázatuk
de ti oroszlánként mégsem rágódtok a nyúlfiakon

akik húrt a legocsmányabb hatalmasokkal pengetnek
akiknek tanácsokat csak a tébolyult hangok súgnak
akik csak a jövőbeli szép új világgal hetvenkednek
amit el kellene hinnünk nekünk végvonaglásunkban
nem értik az új időknek követelményét és szavát
taposva a zokszavakat bocskorukkal mint a férgeket
ránk zárva a börtönüknek újabb és újabb ajtaját
a költő homlokára is rásütve a rőt bélyeget

hogy képtelen összeverni őket félve a térdeit
hogy verseiben nem akad hazafiasság és érték
hogy jobb lenne ha magának tartaná meg kétségeit
kinek nem is siratnák és vennék zokon távollétét
hol késik az új harcotok ami egyszer meg is térül
úgy mondanék én értetek mély köszönetet és hálát
ha feltámadnátok értünk isten bizonyságtételéül
újra kezetekbe tartva a békesség olajágát

kiket egyszer régen régen millió és egy követett
kikről úgy írnak és hazudnak újabb és újabb regéket
hülyítve csak a bámuló és otromba néptömeget
nem engedve még pisszenni sem a léha söpredéket
úgy kiálltok értetek most én is az őt szélén fekve
újra végignézve ezen a pusztulásom és irtáson
úgy néznék és istenségként a rég lehunyt szemetekbe
nem engedve hogy nektek az árulás újabb sírt ásson

mert félek hogy nem érzitek és félek hogy nem látjátok
hogy a saját árnyékunkként hogyan kúszunk hogyan mászunk
de ti csak nem emelitek fel szavatok és fáklyátok
újra felverve bennünk a harcra termett örömlázunk
mert félek hogy nem érzitek a puskaporos hordó szagát
míg nektek új identitást és történetet faragnak
eltaposva koszorútok és a nép hajnalcsillagát
nem látva ébredését a vérnek a szégyennek és a haragnak

a feltámadásotokat nem vágynám én azon nyomban
utánatok fohászkodva annyi strófán és soron át
állva csak az eszem vesztve az elrongyolt bíboromban
hogy eltéphessem a láncot és törhessem a koronát
remélve hogy a halotti szemfedőtöket lerántjátok
és hogy mellétek állok nem veszítek majd zokon tőlem
hogy utat mutasson nekünk újra az oltárlámpátok
hogy meglakolhasson a sok hitszegő júdás rettentően

Móritz Mátyás
2019 Március 14. Csütörtök
Budapest, Csepel
5396
Kitti - 2019. március 15. 07:12:20

Komoly vers, mély tatalommal. Többszöri olvasást igényel és némi realitást ahhoz, hogy értve legyen. Harag, düh, féltés, eltökéltség, szégyen, és kitartás jellemzi igazán a versed, tömör, letisztult igazságokkal. Mivel teljesen általános, az az semmi konkrétumot nem tartalmaz, akár vallási, akár politikai jellemzőket is hordozhat. Ki hogyan értelmezi...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.