Dr. Juhászné Jedlovszky Mária: (147.) Évszakok
(147.) Évszakok


Rügyet bont a barka,
duzzad az arany - ág,
hó alól kandikál
szemérmes hóvirág.

Erdők sűrűjében
a fák még fehérek,
de vidáman csendül
már a madárének.

Meglegyinti orrunk
a tavasz illata,
lassan olvad a hó,
enyhül az éjszaka.

A Mikulás elment,
üres lett a zsákja,
sokára tér vissza,
minden gyerek várja.

Elmúlt a Karácsony,
a fenyő illata,
de már lesben áll a
húsvéti nyuszika.

Elfogy a hóember,
szánkók elkerülnek,
meleg sálak, sapkák
polcra menekülnek.

Az évszakok múlnak,
jön a következő,
mindenből újat hoz
a jövő esztendő.

A természet tanít
mindig újra várni,
minden elmúlásban
szépséget találni.

Örökké ad reményt,
ne csüggedjünk soha,
a fagyos napokra
jön majd kánikula.

A nyár is elröppen
lehet szüretelni,
az őszi lombok alatt
jó lesz megpihenni.

Lassan a természet
leveti ruháját,
a tél borítja ránk
hófehér dunnáját.

Aztán a Szilveszter
reménnyel kecsegtet,
kéményseprő, malac
szerencsét csepegtet.

Újra indul minden,
kezdődik elölről,
mire itt a tavasz,
a lelkünk kizöldül.
6000
Jedyke - 2019. március 23. 14:27:54

Kedves Rezeda!
Nagyon szépen köszönöm dicsérő szavaidat!
Szeretettel üdvözöllek: JedykeSmile))

6097
Rezeda - 2019. március 23. 13:35:39

Nagyon tetszik a versed. Gratulálok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.