Dél Tamás: Dél Tamás: Az évszakok tánca
Az évszakok tánca

(1.) Tánc

Eddig csak álltam
a dombtetőn
felkérésre várva;
s most az ősz
a szelek szárnyán
hív a táncba.

Lebben a szoknya,
csak forgat körbe-körbe;
s én szédölögve,
piros zsebkendőimet
szerteszét szórom,
hátha lesz egy lovag,
ki lekérne tőle.

Hisz már
vállam is pőre,
ahogy leszaggat rólam
fodrot, gombot...
S mikor már
egy ruhafoltot
sem hagyott rajtam,
hogy szégyen pírom
eltakarjam;
a hajamba kap,
s mint egy cafat rongyot,
úgy rázott.

Bár levetkezetten állok
mindenki szégyenére;
nem bánom e táncot,
hisz bálkirálynő
lehettem végre.

S most
levegőért kapkodom:
Hova lett telt alakom?
Árnyékom
csak egy barna csontvázat
sejtet;
csupasz karjaim reszketnek,
ahogy a tél a dérrel
nekem
csipkés alsószoknyát
kötöget.
S hogy miért jó a hó?
Kitalálod?
Mert szemérmesen
terít rám
fehér palástot.

S mikor
menyasszonytáncra
nyújtom kezemet;
rengő szakállal
úgy nevet:
- Öreg legény vagyok,
tagjaimat kínozzák
az éjjeli fagyok,
s a térdem úgy ropog,
hacsak a táncra gondolok.

- Pszt! Csendesen.
Neszét veszti e táj,
melyet meleg dunyhám
betakart.
S ahogy megsimogat;
elnehezedő
szempillám alatt,
szelíd mosolya
kisfiús
huncutságba rebben:

- Aludjál.
S álmomban
áll a bál,
hol tavaszig tartó táncomat
lejthetem.


(2. ) Folytatódik a tánc

Álom volt e táncom,
ahogy forogva
rebbenek,
s e szeles,
hirtelen mozdulatra
ébredek?

A Kikelet kelteget?
S, hogy hova lett az etikett?
E zöld bársony
szőnyegen
lépten-nyomon,
kérdezed:
- Miért tapostam össze
a kertedet?

Miért adsz rám zöld, báli ruhát?
Miért fonsz
virágkoszorút hajamba,
ha nem akarsz ma
táncestélyt adni
e fagyos csend után?

Megsimogat:
- Nézd, hogy ontom virágimat!
Ott egy sárga
Pitypang kiáltja:
- Itt van az első lépés!
A Százszorszép,
százszor kér:
- Ide lépj!
S hogy el ne téveszd
e szűzi táncot;
karöltve járjuk majd
az eszterláncot.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.