Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.19. 20:29
KedvesyAdmin, , tisztelt főszerkesztő úr, foogadjátok hálámat az óriási segítségért! Tisztelettell: János

2019.06.19. 17:04
Józsi köszönöm a javítást.

2019.06.19. 11:12
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.06.19. 10:57
Kellemes napot kívánok szeretettel! Heart

2019.06.19. 09:53
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.19. 06:05
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..gphiFVVtUI

2019.06.18. 23:38
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.18. 22:02
Szép jó éjszakát mindenkinek! Rose

2019.06.18. 19:41
Részletek a PÁLYÁZATOK rovatrészben!

2019.06.18. 19:41
ÍGY ÍRUNK MI könyvpályázatunkra
már érkeznek a szerzők írásai. Még van lehetőség a kötetben megjelenni, de hamarosan lezárjuk a készülő 5. kötet sz... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: bbetti93
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Tóthné Földesi Ilona: Gyermekkorom II.
Gyermekkorom II.

Valamikor gyermekkorom hajnalán
pocsolyában béka nézegette magát,
csókot néki nem adott a királyleány,
szépen kuruttyolt, kondult mélyeket,
válasz nem érkezett, máris vége lett.
Értettem én, mit beszélt szegény feje,
az idillre kigyúltam s égtem benne,
mert soha senki nem csókolt engem.
Szöszke hajamban szalag nem volt,
mindig éhes voltam és mindig fázós,
testem tele volt fájó, vérző sebekkel,
nem tudtam akkor, hogy van lelkem.
Sóvárogtam, sírtam drága apám után,
mért hagyott itt engem a nagymamám.
Zűrzavar volt, talán háború is dúlt,
mi történik, gyermekfejjel nem tudtam.
Búvópatakként tör fel ez az iszonyat:
nyikorogva nyílt a mogorva házkapu
hosszú sorokban halálra vált emberek,
köztük volt egy kislány, velem egykorú,
ki tudta akkor, a halálba meneteltek.
Nappal csendőrszurony, este légiriadó,
de reám mindig vigyáztak az angyalok.
Harmatban mosták rongyos, koszos ruhám,
reggel gyémánt keményen szabták reám,
éreztem, tudtam, az egyik édesanyám.
Gyermeki emlékem beleégett lelkembe
örökre, mint az arc, a torinói lepelbe.
6191
Magdolna43 - 2019. március 29. 12:13:13

Kedves Ica!
Mély együttérzéssel olvastam versedet, Borzalom amin keresztül mentél, te elmondhatod, hogy az angyalok vigyáztak rád, mert külinben ezt nem lehetett volna kibirni!
Sok szeretettel grstulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.