Tóthné Földesi Ilona: Gyermekkorom II.
Gyermekkorom II.

Valamikor gyermekkorom hajnalán
pocsolyában béka nézegette magát,
csókot néki nem adott a királyleány,
szépen kuruttyolt, kondult mélyeket,
válasz nem érkezett, máris vége lett.
Értettem én, mit beszélt szegény feje,
az idillre kigyúltam s égtem benne,
mert soha senki nem csókolt engem.
Szöszke hajamban szalag nem volt,
mindig éhes voltam és mindig fázós,
testem tele volt fájó, vérző sebekkel,
nem tudtam akkor, hogy van lelkem.
Sóvárogtam, sírtam drága apám után,
mért hagyott itt engem a nagymamám.
Zűrzavar volt, talán háború is dúlt,
mi történik, gyermekfejjel nem tudtam.
Búvópatakként tör fel ez az iszonyat:
nyikorogva nyílt a mogorva házkapu
hosszú sorokban halálra vált emberek,
köztük volt egy kislány, velem egykorú,
ki tudta akkor, a halálba meneteltek.
Nappal csendőrszurony, este légiriadó,
de reám mindig vigyáztak az angyalok.
Harmatban mosták rongyos, koszos ruhám,
reggel gyémánt keményen szabták reám,
éreztem, tudtam, az egyik édesanyám.
Gyermeki emlékem beleégett lelkembe
örökre, mint az arc, a torinói lepelbe.
6191
Magdolna43 - 2019. március 29. 12:13:13

Kedves Ica!
Mély együttérzéssel olvastam versedet, Borzalom amin keresztül mentél, te elmondhatod, hogy az angyalok vigyáztak rád, mert külinben ezt nem lehetett volna kibirni!
Sok szeretettel grstulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.