Török Nándor: A fűzfa
A fűzfa

Írni a semmiről valami valamit,
mint amit valaki véletlen hazavitt
(hazavitt valami haszontalan dolgot,
amiért a neje egész este morgott,
mert a szegény asszony értelmesebb nála,
olyan dolog után csurog férje nyála,
ami értelmetlen, bagatell semmiség,
elvesztegetett szó, nem ér egy szentmisét).

Legjobb, ha kidobja, szemétre hajítja,
szólásra a száját többé ki se nyitja,
írószerszámait, ha elő sem veszi
(megtartja, mit gondolt), nagyon bölcsen teszi,
de ha netán mégis, később elővenné,
adja oda másnak: -Itt van, tessék, kendé;
(s az írástudónak kösse az orrára,
szívesen elmegy a halotti torára,
ha olyat ír, minek se füle, se farka,
nincs biztos teteje s alap, ami tartja).

Inkább ültessen fát. Fűzfát, ki a kertbe,
elég, ha egy karót a földbe leverne
(nem nagy dolog), mégis van sikerre esély,
unokáknak erről később sokat mesél,
s büszkén mutogatja az arra menőknek
(unott férfiaknak és kíváncsi nőknek)
a fűzfáját, mihez nem kell magas létra,
ha majd farigcsálja fáját a poéta.
5682
tn65 - 2019. április 12. 17:13:14

Kedves Babu,
köszönöm a hozzászólásod és a figyelmedet.
Bár ezt a verset nem pont magamról írtam, hanem általában egy fűzfapoétáról a sok közül, kissé ironizálva. De abban igazad van, hogy ezen fűzfavers alapján akár én is lehetnék.
Üdv.Nándi

5548
babumargareta - 2019. április 09. 12:45:46

Kedves Nándor !
Erdekes felfogás !
Nem kell olyan komolyan venni ,mit mond az asszony !
Ha írni akarsz ,csak írj nyugodtan vannak olvasóid !
Gratulálok különleges soraidhoz ! ......BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.