Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Egy ajtó csendben becsukódik

Egy ajtó csendben becsukódik

Meg ne szóljatok, hogy közéletről írok
de köztetek járok, sok mindent látok
és hallok, és bánt, hogy csak egymás
között suttogtok, jó lenne szólnotok

hát szóljatok, mert senki de senki nem
fogja megérteni a gondotok,ha szádat
összeszorítva magadban tartogatod
óraid, napjaid fojtogató gondjait

Szótalan ajkakon haldoklik az élet
szegényes viskókban tobzódó életek
izzad párnádon a reménytelenség pihen
feszültség agyadban, ordít benned a csend

,és csendesen fújja a szél a csendet
szekrényed mélyéről bőröndöd előveszed
bepakolod a jó és rossz emlékeidet
lassú léptekkel elhagyod eddigi életed

Könnyezve nézed a feliratot,a hazád nevét
hol eddig éltél, de semmit el nem értél
anyád és apód még álmában jövődről álmodik
észre sem vették, hogy egy ajtó a csendben becsukódik

Kondoros 2019 április 11 Oláh Péterné Jantyik

6191
Magdolna43 - 2019. április 18. 22:59:48

Kedves Erzsike!
Gratulálok bölcs versedhez.
Szeretettel,
Magdi

4694
Rzsike - 2019. április 18. 18:44:28

Köszönöm Klári.

6081
varonklari - 2019. április 18. 11:08:18

Kedves Erzsike!
A mai világban gyakran érzi az ember, hogy tobzódik reményvesztetten – sajnos!
Szeretettel gratulálok: KláriRose

4694
Rzsike - 2019. április 18. 08:51:14

Ica csendesen.

3649
Oroszlan08 - 2019. április 18. 01:16:59

",és csendesen fújja a szél a csendet"
Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.