Török Nándor: Tavaszvágyó
Tavaszvágyó

Naiv álmod ködén, mi körötted lebeg,
áttör egy fénysugár a színes fák alatt,
szemedbe hunyorít, incselkedik veled,
tenyeredbe fognád, de ő tovább halad.
Tenyeredbe fognád, de ő tovább halad.

Ne félj, majd visszatér hozzád megpihenni,
gondozza fészkedet, hűséges társ marad,
tavaszi örömöd nem zavarja semmi,
óvatosan a fény pártás hajadba kap.
Óvatosan a fény pártás hajadba kap.

Derekad öleli, keringőzik véled,
s az utolsó táncnál szívedből kiharap,
búcsúcsókja fájó, de azért reméled:
e seben át hozzád mindig besüt a Nap.
E seben át hozzád mindig besüt a Nap.

A múló nyár gyorsan ordas őszbe fordul,
hegedni kezd a seb, s lankadni kezd a kény,
szobád ajtaja, ha sötéten nyikordul,
lelkedben pislogni kezd újra a remény.
Lelkedben pislogni kezd újra a remény.

Epilógus:
Szobád ajtaja, ha sötéten nyikordul,
ne bizakodj nagyon, jeges szél nyitja azt,
ki belép, jól tudod nem kér és nem koldul,
újra kisgyerek vagy, s még vágynád a tavaszt.
Újra kisgyerek vagy, s még vágynád a tavaszt.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.