Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bánfai Zsolt: Sóhajodban létezem (2019. május)
Sóhajodban létezem

Sóhajodból szakadok fel,
mint születésről lekésett mondatok.
Tompa árnyak és csorbult kések
közt a fiókban a fenőkő,
a szavakba vésett fény vagyok.

Földelt legyeket ráz a váltóáram,
a csend falra száradt közléshiány.
Csakráim közt eltévedt meridián tombol;
színpompából menekülve lettem így
gyöngyhalász – és tollakat festő indián.

Kéken lobogó pokol a tenger -
vitrinben fénylő halak tárlata.
Lebegő hínár-rét úszik a csendben:
Felhozom neked a legszebb gyöngyöt,
csak szép fejed hajtsd a vállamra.

És én hajadba kitűzöm vágyaimat,
mint szeretet zászlaját a vérszagú
romokon, mert e vásznon száradnak
sebeim és színes jövőt dalolva
kéjjel ölellek az üszkös sáncokon.

Égi pályákon dobbanok még,
bár csillagomat bőszen fékezem -
hisz amíg hozzád szólok,
ha sóhajokban hallgatva is,
de érezned kell, hogy létezem.

BZS 2019.03.14.
5682
tn65 - 2019. június 18. 21:36:14

Kedves Zsolt,
egyetértve az előttem szólóval, tényleg jó verset írtál. Gratulálok.
Csak nem tudtam eldönteni, hogy szabad vers e, (mert akkor minek a rím és a tagolás), vagy kötött forma, ahogy első látásra látszik. De kötött nem lehet, mert eléggé szabálytalan a sorok szótagszáma, ami a vers ritmusát is megzavarja. Kár, mert valóban egyedi és tömény képeid magukkal ragadnának talán a zavaró tényezők nélkül.
Barátsággal,
Nándi

5940
silberin - 2019. június 14. 10:45:08

Jó vers. Egyéni képek. Tetszik.
Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.