Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Borhi Tamás: Rabláncon (2019. május)
Rabláncon

Börtön mélyén halott a rab.
Élete elveszett immár,
Sírva roskad le ágyára,
Nagyobb bú ez minden kínnál.

Magam látom rab képében,
Én vagyok, én vagyok e rab.
Szabadságom után vágyom,
Míg majd a halál elragad.

Lent vagyok a pince mélyén,
Magányosan, hűs cellában.
Ablak sincsen börtönömön,
Hogy a napot se láthassam.

Hádész őrzi bús lelkemet,
Ez itt maga az alvilág,
Csak búskomor szürkeség van,
Sehol egy kis színes virág.

Nem juthatok túl a rácson,
Száz körömmel tart ő fogva,
Nincs már számomra szabadság,
Rabságomnak lettem foglya.

A bejáratot is őrzik,
A dühös Püthon nem enged,
Hiába van itt a nyílás,
Engem már semmi nem ment meg.

Ez vált életem részévé,
Ez, a mindent fojtó rabság,
Elérhetetlen lett végleg
Számomra már a szabadság.

Rablánc maradt csak a társam,
Ő kísér már életemen,
Vele osztom meg a cellám,
Ő lesz velem fekhelyemen.

Magányos a szív rabságban.
Búsan dobog, míg meg nem áll,
Amikor majd rabságomat
Kiváltja a csendes halál.

Kopott fénykép. Ez maradt csak.
Ez van velem fekhelyemen,
Őrzöm ezt, hiszen életem
Végén is majd ott lesz velem.

Rabságban él minden ember,
Velem együtt rabok ők is,
Hiszen rabláncon sínylődik
Már az egész Földgolyó is.

Képzeletben nekivágok
A rég vágyott messzeségnek,
Nem ölte meg lelkem a rács,
Rab vagyok, de mégis élek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.