Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Borhi Tamás: Rabláncon (2019. május)
Rabláncon

Börtön mélyén halott a rab.
Élete elveszett immár,
Sírva roskad le ágyára,
Nagyobb bú ez minden kínnál.

Magam látom rab képében,
Én vagyok, én vagyok e rab.
Szabadságom után vágyom,
Míg majd a halál elragad.

Lent vagyok a pince mélyén,
Magányosan, hűs cellában.
Ablak sincsen börtönömön,
Hogy a napot se láthassam.

Hádész őrzi bús lelkemet,
Ez itt maga az alvilág,
Csak búskomor szürkeség van,
Sehol egy kis színes virág.

Nem juthatok túl a rácson,
Száz körömmel tart ő fogva,
Nincs már számomra szabadság,
Rabságomnak lettem foglya.

A bejáratot is őrzik,
A dühös Püthon nem enged,
Hiába van itt a nyílás,
Engem már semmi nem ment meg.

Ez vált életem részévé,
Ez, a mindent fojtó rabság,
Elérhetetlen lett végleg
Számomra már a szabadság.

Rablánc maradt csak a társam,
Ő kísér már életemen,
Vele osztom meg a cellám,
Ő lesz velem fekhelyemen.

Magányos a szív rabságban.
Búsan dobog, míg meg nem áll,
Amikor majd rabságomat
Kiváltja a csendes halál.

Kopott fénykép. Ez maradt csak.
Ez van velem fekhelyemen,
Őrzöm ezt, hiszen életem
Végén is majd ott lesz velem.

Rabságban él minden ember,
Velem együtt rabok ők is,
Hiszen rabláncon sínylődik
Már az egész Földgolyó is.

Képzeletben nekivágok
A rég vágyott messzeségnek,
Nem ölte meg lelkem a rács,
Rab vagyok, de mégis élek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.