Vilhelem Margareta: Zűrzavar világa
Zűrzavar világa

Akkor még forrt az ifjúság láza
szerelmek és vad háborúk között
míg egyre fakult az elmélet hatása,
megtanultunk tűrni szürke ködöt.

Múlik az élet, az ifjúság elenyészik
már nem isszuk a poharat fenékig
fajdalmunk nagy súly, de könnyebb
viselni,a nagy bánatot közönnyel.

Ritka pillanatok,meghajszolt testek
rebben, szökik az értelem, s utána
egy titkos ismeretlen zűrzavar világa
világosodik titkokkal sötét szobában.

Már nem fáj úgy az élet bús magánya
hogy idegen lett mindenki társasága,
ki háborúját gyáván feladja homályban
néha versek zenéjét hozza el magában.

Kigyúlt percemben mámoros álmom
de szürke hajnalban haldoklik virágom,
kezdődik egy új nap ezernyi sóhajjal,
ablak mögött a piszkos, szürke hajnal.
3649
Oroszlan08 - 2019. május 07. 11:25:23

Szeretettel olvastam, gratulálok Heart-ből
Ica

6000
Jedyke - 2019. május 07. 06:51:19

Drága Babukám!
Gyönyörű versed megható és sajnos nagyon igaz. Átérzem teljesen, mert fejem fölött az a bizonyos kard, a férjem kórházban. Valakinek hiánya a legszörnyűbb érzés szerintem.
Gratulálok együtt érezve: Jedyke😊

5567
Mirage - 2019. május 07. 01:53:10

Kedves Babu !
Minden korszaknak megvan a maga értéke !
Versed kicsit szomorú aminek gondolom megvan az értelme.
Szeretettel olvastalak mint mindég
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.