Deák Mária: Valaki vár
Valaki vár

(Rímtelen tavasz)

Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva, zápor veri fel a port,
víztükör csillan, kacsint az ég felé.

Tavasz jön újra, és a szív zenél
apró, lüktető ütemre ver, zörej
az érfalon dobog, éled a vágy
ösztönök, új nász, vonzás, valami hív.

A rét virul, lábad alatt virág,
izgága bokrétát köt a szenvedély
melledre tűzi a remény fájó
ékszerét és a föld savanyú szagát.

Talán idén rád talál, talán a szél
viszi majd híredet, a fellegek
felett sóhaj, rebegve száll, szeretni
hív a kikelet, halld - valaki vár.
5569
zsuzsahorvath - 2019. május 10. 20:35:22

Szép ez a rímtelen, kikeleti vers!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.