Skapi Anni: Évforduló

Évforduló

Nem tudtam mi bajom, nagyon feszült voltam,
Gyötört a fájdalom, senkihez sem szóltam.
Beterített a bú, mint a köd a hegyet,
Szemerkélt fagyosan, szürkén permetezett.
Ráült a fejemre, nyomta a szívemet,
Sóhajok tengerén a lelkem evezett.
A hídhoz érkezve kis híján átkeltem,
Mikor egy enyhe kéz simogatott engem.
Akkor feleszméltem, nem kéri jöttemet,
Szelíden visszatart, éljem életemet.
Egy évforduló volt, mely megviselt nagyon,
Tudta, hogy szeretem, és ha fáj, hát hagyom.
Egy régi fényképet tartottam a kezemben,
Ott ült az én mamám, s könny volt a szememben.

Sátoraljaújhely, 2010. február 17.

Skapi Anni
801
Skapi Anni - 2010. március 12. 05:08:45

Kedves Anna!

Köszönöm elismerő szavaidat, hálás vagyok a látogatásért.

Üdvözlettel: Anikó

801
Skapi Anni - 2010. március 12. 05:06:57

Drága Icus!

Én is így voltam ezzel, amikor írtam,de ha elolvasom, akkor is ez történik.
Köszönöm, hogy velem voltál,meglátogattál!

Sok szeretettel: Anikó

524
BogIcu - 2010. március 11. 13:43:16

Drága Anikóm !

Meghatóan gyönyörű.
Hát, bizony elsírtam magam, miközben olvastalak.
Nem is tudok most mást írni: szeretettel gratulálok!

Ölellek: Icus

801
Skapi Anni - 2010. március 11. 12:58:24

Kedves Gyöngyi!

Úgy csodállak Téged, mert Te azokat az "újszerű", rím nélküli, számomra nehezen érthető verseket is tudod értékelni, gondolom át is érezni, ami nekem nem sikerül, pedig szeretném, de nem állnak hozzám közel. Pedig azt látom, hogy manapság az a sikk, hogy ha valami bonyolult, akkor az már jó. Köszönöm, hogy az én régimódi versemet is átérezted és hűségesen olvasgatod, amióta itt vagy velünk.

Hálás vagyok érte, szeretettel: Anikó

801
Skapi Anni - 2010. március 11. 12:50:24

Kedves Timóca!

Most egy kicsit bátrabban kihúztam magam, mert ritkán kaphat az ember ilyen kritikát. Pedig nem is engem illet a dicséret, hanem Őt, hiszen Ő hozza ki belőlem ezeket az érzéseket. Örülök, hogy ezt már nem veszíthetem el.

Szeretettel: Anikó

801
Skapi Anni - 2010. március 11. 12:42:24

Kedves Terike!

Egyenlőre jó ideig nincs szándékom pályázati verset feltenni, megvan rá az okom is, de ezt hagyjuk. Köszönöm, hogy ismét itt vagy velem és hozzászólásoddal örömet szereztél. Ezek az érzések mindig bennem vannak és örülök, hogy vannak, mert így vele vagyok, Ő velem, és így vagyok teljes ember.

Hálás Köszönettel: Anikó

1119
tatos - 2010. március 11. 12:05:18

Kedves Anikó.
A versed olvasása közben az én lelkem, szívem, kedvem is ojanná vált mint a tied. Tudod az árvaság nagy keserűség. Annyira szépen írtad le, hogy nekem is könnyet csaltál a szemembe. és édesanyám itt állt mellettem megvigasztalni. Gratulálok érzelmekkelteli öszínte verssoraidhoz Sok sikert. Szeretettel Gyöngyi.

498
kovesdiferencne - 2010. március 11. 02:48:57

Kedves Anikó!
A pályázati versekhez tehetted volna!
Nemes szív gyönyörű gondolatai ezek.
Nagy hatással volt rám!
A hasonlataid,amivel ecsetelted szíved szomorúságát, rossz kedvedet,szintén megtették rám a kellő hatást.
Hát közben nem is sejtettem e nagy bú okát,pedig az lett versed "koronája".
Gyönyörű, ritka emberi érzést varázsolt a szívembe a versed!Szeretettel köszönöm:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.