Barna Józsefné: Emlékezés
Emlékezés

Lassan ballagsz, a
szépet szívedbe rejted,
a felhő is rózsaszínbe
öltözik,elsétál feletted.

Nézed a fákat,fákon a
csicsergő madarakat,
kerítés mentén,a
színpompás virágokat.

A virágok illata édesebb,
mint bárhol a világon,
kis hazád,hőn szeretett
világod.
Az egekig nyúló fák,
dombok,
karjukba zárják,ős,
magyar honod.

Örülsz,hogy magyarnak
születtél,
Kárpátok áldott,szent
földjén.
A fák alatt mélán ülsz
a kopott padon,
elégedetten,békésen,e
csodás napon.

Ifjúságod kokárdás
időszaka,
fénylő március idusa.
Rohan az idő,elmúlik az
ifjúság,
némán emlékezel,kezed
összezárva,mondod el
az imát!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.