Deák Mária: A Szivárványhíd lábánál
A Szivárványhíd lábánál

Huncut szemed nem mosolyog
nem futsz elém már.
Nem üdvözölsz kutyaszóval
ez annyira fáj.

Tizenöt év hosszú idő
szeretetben telt.
Kicsi szíved dobogása
boldogságra lelt.

A Szivárványhíd lábánál
hancúrozol már.
Hűségesen vársz majd reánk
csodák útja vár.

Szívünknek egy darabjából
gyúrtuk a labdád.
Lelkünk égő fájdalmából
pórázt adtunk rád.

Az a labda gurul veled
emlékeken él.
A pórázt meg elengedjük
de soha ne félj.

Zöld mezőkön, lágy szellő kél
simogat a szél.
Ott a hídnak a lábánál
vár ránk a remény.

Vacak kutyánk emlékére 2019.04.17. Nagyon hiányzol!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.