Kristófné Vidók Margit: Sors

Sors

Lehajtott fejjel lépdelsz, és félsz,
sötéten izzó szemekből ítélsz,
láttad a csillagok hideg ragyogását,
az idő, és tér örök változását,
nem vonzott a nyugodt élet soha,
nyakadon ült sorsod démona,
felállni nem tudsz, nincs már akaratod,
együtt dalolnak veled, bukott angyalok.

2018.
3654
deva - 2019. május 23. 15:50:09

Margitka! A sors sokszor kegyetlen és ezt még szavakkal felerősíted versedben. (félsz, ítélsz, rideg...) Rövid, de sokatmondó szépen megírt versed szeretettel olvastam. Éva

6081
varonklari - 2019. május 22. 11:24:21

A sors kegyetlen tud lenni, követel magának! De fel tudunk állni!
Gratulálok soraidhoz: Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.