Barna Józsefné: Láncok
Láncok

Ki mondta,hogy rögmentes lesz az utunk?
Van úgy,hogy kezdettől zátonyra futunk.
A burokban születni nagy kiváltság,
másként boldogtalan, néma kiáltás.
Szegény-gazdag anya, szüli gyermekét,
csak a szépet adná,útravalóként.
Az élet,olykor-olykor felülír jót,
kis testére rátelepíti a kórt.
Ápolja,mint jó kertész a virágát,
erdőőr vigyázza a lombos fáját.
A vihar tövestől tépi az ágast,
a kertész búcsút int szép virágának.
Reménykedve harcol a gyermekéért,
odaadná életét,életéért.
Előre megy, az űr marad mögötte,
álmát égiek vigyázzák, örökre.
Így fonódnak össze a fényes láncok,
boldogtalan,sápadt arcán mély ráncok.
Az élet megy tovább,bármennyire fáj,
nehéz hordozni,egy egész élten át.
Ki mondta,hogy nincsenek még nagy csodák?
A reményteli napok, elhozhatják.
6478
barnajozsefne48 - 2019. június 23. 22:26:02

Kedves Kevelin!
Köszönöm szépen! ErzsiRose

5987
kevelinkiss - 2019. június 21. 07:55:05

Gratulálok igazi jó vers Kevelin

6478
barnajozsefne48 - 2019. június 07. 15:28:06

Kedves Babu!
Nagyon szépen köszönöm a tetszés nyilvánításodat!
Szeretettel:Balázs ErzsiHeart

5548
babumargareta - 2019. június 02. 21:37:43

Nagyon tetszett ez a komoly pályázati vers!
Igen a láncok néha csodákra képesek!
Sok szeretettel gratulálok!
Nem minden ,ami fénylik -arany! Jó tudni!
Nagyon sikeres vers !
Tisztelettel....BabuHeart

5555
Maria HS - 2019. május 30. 19:34:25

Szép versedhez szeretettel gratulálok: Maria

6478
barnajozsefne48 - 2019. május 28. 16:24:33

Kedves Éva!
Köszönöm szépen az elismerésedet!Rose

3654
deva - 2019. május 28. 10:52:08

Tartalmas szép alkotás. Gratulálok. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.