Tiszai P. Imre: Holt lélek álmodik
Holt lélek álmodik

Nem lenn kell a poklot keresni, itt van,
az élet rohad szét köröttünk, a hang,
nem számít itt az ember, csak a rang,
mit borít a zseb, hogy a számlán mi van.

Állj a sarokra, szakadt kalappal, jut
valami tán neked is, és mosolyogj,
vagy énekelj, vagy kérőn, halkan motyogj,
persze lesz olyan aki majd beléd rúg.

Vágj ahhoz is jó képet, néha lesz szép,
mikor embernek érzed magad, egy kép,
mit elképzelsz, mit még talán álmodsz.

Mert ember vagy, néha éhesen vágyódsz,
még él a lelked, csak nulla lett számod,
és már hallgatsz, már csak halálod várod.
2279
ermi-enigma - 2019. június 13. 10:33:07

Sajnos a szegény ember élete dupla-élet, a rosszban. Nekik tényleg megváltás sokszor a halál.

- i -

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. június 13. 10:29:11

Szomoru, mely erzesek a szegenysegrol.
"mar csak a halalod varod." Sajnos.
Mar a vers cime elarulja a tartalmat.
Gratulalok a vershez.
MariaHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.