Barna Józsefné: Dunai emlékek,kavicsok
Dunai emlékek,kavicsok

Nézem a bölcs, hömpölygő Dunát,
a kék tengerig semmi
nem állja útját!
Velem szemben a túlsó
parton,
a büszke hegy, láncolatot
alkot!

Testem,lelkem,járja a
víg táncot,
a jövő ránk,és rátok,
ne hozzon átkot!
Levetkőzte fényes ruháját
a Nap,
lágyan, simogatón ontja
a sugarakat!

Felhőbe rejti szép szemét,aludni tér a nyár,
viruló tavasz után,
lelkünkbe újra visszajár!
A parton kavicsokon
lépdelek,
melyeket varázsló kezek
életre keltenek!

Nézem a kavicsokat,
mind más formájú,
megakadt a szemem
egy szív alakún!
Régi szerelmem eszembe jutsz,
kedvesem, te mindig
eszembe jutsz!

A sétahajó lágyan,ringatózva úszik,
a bágyadt Nap nyugat felé kúszik!
Oly sokszor sétáltunk
a vén Duna parton,
lágy szellő simogatta
kedvesem,az arcod!

Millió kavics között van
hosszú, kerek,egyenes,
míves kezek által
emberi test kerekedett!
Van trapéz alakú,mint
egy szoknya,
és életre kelt egy asszonyka!
A kavics férfi,a kavics
nőt,
lágyan átölelte egy őszi délelőtt!
A dróton ülő csivitelő,
kavics madarak,
mindannyian párjukra
találtak!

Míves kezek szép ruhába
öltöztetik,
és találó címet adtak
nekik!
Fantáziájuk nem szab határt,
élmény látni ilyen csodát!
6478
barnajozsefne48 - 2019. június 23. 22:14:33

Köszönöm szépen,kedves Magdika!Heart

6191
Magdolna43 - 2019. június 14. 17:24:49

Kedvrs Erzsi!
Szép Duna parti emlékedet megörikítő versedhez szeretettel gratulálok
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.