Vilhelem Margareta: Tova tűnő pillanat
Tova tűnő pillanat

Bizonyos kor után ,ha visszanézek
csillogó porban fekete szilánkok,
nem hiszem el hogy végig mentem
kezem arcomhoz kapom,mert lángol.

Szívem újra dobban, de látszatra
rossz szemem fura módon csodálja,
ifjúságom másfele ment pusztulva
én csak állok csillagport bámulva.

Mert elmaradt az igazság, a rajongás
szürke ruhát öltött magányom rajtam
de az időm lejárt, maradt a jajongás,
bár még virul előttem az önbizalmam.

Új világba lépek ,nincs kiút,szomjazom
hol lassabban járnak emberek, vonatok
de közben hány zarándokút hány határ
határozza meg lázasan fájó panaszom.

Nem lesz lobogó villám szememben
elhagyom sorra a megunt szerelmet,
engem csak ösztönök korbácsa kerget
felhők mögül még kisüt a nap melege.
6208
Kankalin - 2019. július 05. 05:08:01

Szia Babu! Smile

A lényeg a zárásban van: "felhők mögül még kisüt a nap melege".
Csak úgy lehet továbblépni, ha meglátjuk és érezzük ezt.
A többi igazából nem számít, de nyilván összegzi az ember a múltat is.
Köszönöm, hogy olvashattam gondolkodtató versedet. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.