Zádori-Molnár Ágoston: Kialudt a nyár
Kialudt a nyár

Szívemben kialudt a sárga nyár,
Isten tudja hol van már, merre jár...
Új úton járok, elkopott úton,
(új zenék élednek régi húron);
dalol felettem az esti szél.

Érzem, öreg lelkemben maholnap
versem dallamai szétbomolnak,
s együtt szállnak velem mély verembe:
őszi ösvényen az ismeretlenbe
hol hűs pihéket suttog a tél.

Szép volt az élet, gyönyörű ének
(ezüst holdsugara kormos éjnek).
Romlott világban bolond kéj-álmok
puha szárnyain nevetve szállok;
szürke ködök ölelnek sírva.

A borízű vágyak mind elégnek,
(holt árnyai tüzes szenvedélynek)
zsarát-lelküket meg-megpiszkáltam
izzott kerge agyam, csorgott nyálam
részegen, arccal dőlök a sírba.

Isten kedvét hiába keresem,
lázban forrt harsogó dalseregem,
s imáim mind fel az égre szállnak,
(ellobbantak lángjai a nyárnak),
s a hideg mélybe hullunk ölelkezve
... én és a dalaim.

Bordány, 2019 július 7.
6142
BoldogCsisz - 2019. július 10. 07:26:50

Szomorú, de nagyon szép versedhez szívből gratulálok!
Üdv: Marika

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. július 09. 12:27:43

Kedves Agoston! Igenyes, szomoru, szep vers.

Udvozlettel gratulalok.

Kellemes, szep napot kivanok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.