Vilhelem Margareta: Ingatag élet
Ingatag élet

Oly ingatag minden ,mindenfele
merre járnak a csodás remények ?
Valami rémes türelmek kergetnek
pókhálós fonalakat sodrunk ízibe.

Kacskaringós útjaink merevek
árnyékok falain szabadon tervezünk
merész a hatalom, rendetlen törvények
mindenesetre izgalmas a létünk.

Szívünkben dobban még érzékenység
odakinn fáradt már az elzsibbadás,
hallgatjuk az órák perces kotyogását
csendesen nézzük öreges mosolyát.

Visszaidézzük azt a hősies időt,
hol mindannyian akartunk egy jövőt
álmokat keresve együtt képzelődtünk,
elérhetetlen bátorságban ma őgyelgünk .

Olykor gyűlöletet életre kelt testünk
a lehetségesből valamit kikeresünk
bár veszélyes hagyni minket magunkra
beszéd hiányában örökre elnémulunk.
3933
vadvirag47 - 2019. július 12. 18:38:04

Drága babu!
Sajnos, nagyon igaz meglátásod. Nincs egyeztetés, párbeszéd, értelmes vita sem a magán,- sem a közéletben.
Ennél kifejezőbben, remekebbül össze sem foglalhattad volna.
Nagy öleléssel. Rózsa

524
BogIcu - 2019. július 12. 07:37:12

Drága Babu!

A "Majd csak lesz valahogy", ahogy Tibor írja, nem elég! Tenni kell, hogy legalább gyermekeinknek, unokáinknak szebb, élhető élete legyen.
Kitűnő és egyben elgondolkodtató versedhez szeretettel gratulálok.
Ölellek: IcuRoseHeart

5567
Mirage - 2019. július 12. 00:11:21

Kedves Babu !

Búslakodni a múlton,ami nem hozta meg a várt jövőt,topogunk
egy helyben,várni a soha el nem ért jövőt.
A nemzetnek van egy új szólama :"Majd csak lesz valahogy "
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.