Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: A Remény él!
A Remény él!

Milyen nagy a zaj, a kinti lárma,
Mely ablakon át suhan a szobába.
A múlt, a jelen, a holnapután,
Perlekednek, ma, ezen az éjszakán;

A már oly rég elfeledett gyermek,
Sugarával, a Hold felé felszökell,
S hogy ne kínlódjanak bűntelenek,
E világ baját, elnyeli örömmel,

A gyűlölet, ölőmérgével együtt,
Melyet Sátáni kéz, szerteszét szórt.
Földön, békétlenség arat mindenütt...

Éji égbolton, a csillagfüzérek,
Fejünk felett, úszó fényt kísérnek:
- "A Remény él! Ő hal meg utoljára!"

2019. július 13.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
3654
deva - 2019. július 18. 18:10:37

Magdika! nagyon szép versedhez gratulálok. Éva

3933
vadvirag47 - 2019. július 16. 19:44:16

Szomorkás hangulattal festetted alá a mondanivalód, a lényeg azonban kiviláglik, és megnyugtatóan hat az olvasóra.
" A remény él! Ő hal meg utoljára!"
Ezt, gondolom én is.
Szívesen olvastam versedet. Rózsa

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. július 16. 12:45:47

Draga Magdolna! Szomoru eletvers. De ahogy irod, a remeny hal
meg utoljara. Szep nyari napokat kivanok, szeretettel: M.Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.