Némethné Mohácsi Bernadett: A Nap palástja
A Nap palástja

Holdfény töri meg sűrűjében a suttogó fákat,
takaró alatt a hozzád vezető néma vágyat.
"Mikor az éjszaka sötét fátyolba burkolódzik"
lopott idők illannak, a testünkkel gúnyolódik.

Vétkezem veled áttetsző álmainknak felszínén,
minden nap kívánom, hogy a pillanatban elkísérj,
nem számít más, csak a puszta gondolat adta érzés,
szemed tüzében elolvadva elfojtott kísértés.

Titkokkal kikövezett utunknak édes varázsa,
rohanó életünknek egyetlen szabad palástja,
fogva tartja lelkemnek minden tékozló szegletét,
sejtjeimbe égett rég, félem szívem szerelmesét.

Amikor a hajnal ébreszti a szunnyadó fákat,
csókoddal hűsítő szenvedélyed nem takar vágyat,
karjaid közt a pillanat majd megtöri a csendet,
éj fátylán át, félelmet űzve, a Nap Holdat kerget.

Idézet: Hirth Éva
2019.06.17.
3933
vadvirag47 - 2019. július 22. 12:22:53

Szép, érzéki versedet tetszéssel olvastam. Rózsa

5548
babumargareta - 2019. július 21. 19:39:27

Draga Bernadett !
Nagyon szép soraidat sok szeretettel olvastam !
Mindig ilyen szépen megalkotott verseid vannak !
Csupa parosrimesek !Szep tartalom es szep forma!Heart
HIRTH EVA ,biztosan megorvendene ,ha olvasna versedet!Heart
Sok szeretettel gratulalok.....BabuHeart

3649
Oroszlan08 - 2019. július 21. 18:27:20

Szép, lírikus!
Szeretettel voltam
Ica

3654
deva - 2019. július 20. 17:45:13

Kedves Betty! Nagyon szép! Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.