Vilhelem Margareta: Az utolsó szó
Az utolsó szó

Ha elmész tőlem ne nézz vissza,
bár végtelen enyém lehettél volna
barna bőrödön még játszana kezem
így kínos bánatba bujdosik szívem.

Magamba vésem utolsó tekinteted
a testednek utolsó langyos illatát
sötét nézésed már nem az enyém,
fénylő arcom varázsba átadja magát.

Végső kegyelemmel csak ráncos gőg,
mi visszatartana vonagló testemben
bűnöm csak az hogy megaláztatásban,
elvesztette szívem a hitét tebenned.

Most nincs mit tennem,várakozok
összefont ujjaim görcsbe szorulnak,
nem maradt semmi a megtört hitemből
az ész volt az úr, szívem rá hallgatott.

Kimondani is nehéz kéjes szégyenem
a szó mi megsértene bennem maradt,
közös mozdulatainkért gyűlölöm magam
árvaságomban megalázom önmagam.
6081
varonklari - 2019. július 26. 08:29:42

Drága Babu! Ha kimondjuk az utolsó szót, akkor már nem gondolkodunk azon, hogy mi volt. Persze ez nagyon nehéz. Az utolsó versszakod sokatmondó, elgondolkodtató. Elismeréssel gratulálok remek soraidhoz, ölellek szeretettel: KláriRose

5567
Mirage - 2019. július 25. 22:22:03

Kedves Babu !
Addig nem az utolsó szó,amíg kisért a gondolat,őröl mindenedet,
nincs egy békés pillanat benned.Elgondolkodtatóan érdekes a
versed,arra mutat titokban nem adtad fel.
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.