Bardosi Attila: TE ÉRTED! MEGÉRTED?
TE ÉRTED! MEGÉRTED?


Szépséged tűnő kincs,
ma még van,
holnap már nincs.

A mékáp egyre vastagabb,
szenvedve
fogyasztod magadat.

Minden ránc egy katasztrófa,
minden nap
egy rímtelen strófa.

Az sejtbe íródott törvény,
hogy az évek múlnak;
ez egy örök önkény.

Aki eddig szeretett,
most tart tőled,
féltve ejti ki nevedet.

Azt látod, amit szeretnél,
de a valóság
sokkal több ennél.

Én egy tükör vagyok Neked,
amiben látod a torzulást.
Hogy újra élesen lásson szemed,

nézz belém félelem nélkül,
visszatér az egykor csodás kép,
és az ég újra kékül.

Fogadd el, mit önként adnak;
a tanács egy fogó
rossz fogadnak.

Megszűnik a kínzó fájás,
hisz kihúzza gyökerestől,
s a kicsiből lehet nagypályás.

A lényeg, az nem a múlt,
hanem az itt és a most,
és az idő kiért nyúlt,

hogy visszaküldje oda,
ahonnan elindult,
s értelmét veszti a soha.

Célom nem a bántás,
ez olyan, mint tavaszi magvetés előtt
az őszi mélyszántás,

mely gyomtalanítja a talajt,
hogy a búza nőhessen,
ha majd az új csíra kihajt.

Ma megérintett kedvességed,
bennem mosolygott mosolyod.
Maradj ilyen, nem értem! Érted!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.