Barna Józsefné: Huszonnegyedik óra
Huszonnegyedik óra


Őseink magasztos, büszke vára,
kezünk alatt összeomló kártya.
Jéghegyek, vizek, lombos fák sírnak,
szívünk húrjai szerte-szét nyílnak.



Röpke életünk, mint szálló madár,
semmit nem tenni érte, oly nagy ár.
Küszöbön a haldokló természet,
kitárja ajtaját az enyészet.



Sorsunk kegyetlen, sírásó,kemény,
tisztára mosó kiáltó remény.
Hinni , hogy egyre romló világunk,
élni fog, béke ablak kitárul.



Legyen immár egy utolsó esély,
józan ésszel menthető a veszély.
Keressük a jó utat, mi nemes,
elszántan ültessünk természetet!

Budapest,2019.08.25.
6478
barnajozsefne48 - 2019. szeptember 13. 12:06:52

Köszönöm szépen,kedves Marika!Rose

6478
barnajozsefne48 - 2019. szeptember 13. 12:05:53

Kedves Erzsike!
Hálás köszönetem, az olvasásért!Rose

4694
Rzsike - 2019. szeptember 11. 19:59:03

Szia ErzsikeHeart
NEM JÁRTAM MÉG ERRE FELE, és sajnálom.Gyönyörű gondolatokat vetsz papírra.
Őszinte aggúdás ez a versed is .
GRATULÁLOK:RzsikeRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. szeptember 11. 19:27:44

Kedves Erzsike! Kialto remenyed nagyon szepen fogalmazott
versben szeretettel olvastam.
MariaHeartRose

6478
barnajozsefne48 - 2019. szeptember 11. 18:38:41

Nagyon köszönöm, Magdika!Rose

6191
Magdolna43 - 2019. szeptember 11. 13:42:37

Kedves Erzsike!
Nagy tetszéssel olvastam jól megírt versedet.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.