Deák Mária: Elsírt könnyeim
Elsírt könnyeim



Még félelem dobog, ha remeg vágyott
fénnyel telt bús emlék.
Ha bódultan kergetsz egy régi álmot
mi fájón sebet tép,
és a varrból új vér serken, fájdalom
hagy nyomot, könnycsepp gurul az arcodon
s homlokon verejték.


Temetni mentem akkor, hű barátot
botlottam sírodig.
Mely örökül ott őrzi majd karátod,
életed vágyait.
El nem jött jövő, fájó emlékezés,
felfoghatatlan kín a nemlétezés
- kő alatt hamvaid.


Erika napján a névnapi virág
nem erkélyedre vár.
Sírod, "nevetős" álom, emlékvilág
kacagásod most fáj.
Amikor álmomból arra ébredek
illúzió a találkozás veled
döbbenet: nem vagy már.


Azt mondtam Ady, Te Dsidától idéztél
elsírtam könnyeim.
Igazak hangján, őszintén nevettél
világ erkölcsein.
Terveztünk jövőt, és beszéltünk jelent,
méla múltban sirattuk, mi tönkrement,
oldottad görcseim.


Haláloddal csak levegőt markolok
a lelkem sebhelyén.
Reménnyel és önmagammal harcolok,
fájdalom jön felém.
Belém mar egy ígéret,teljesítem
Ezért kérem, hogy Isten megsegítsen.
Őrangyalom legyél!

2016
3654
deva - 2019. szeptember 23. 12:05:02

Drága Marika! nagyon veled tudok érezni. Most veszítettem el az öcsém, és nem bírom feldolgozni. Az idő enyhülést hoz. nagyon szép emlékező búcsú versed átéléssel olvastam. ÉvaRose

3649
Oroszlan08 - 2019. szeptember 23. 11:14:46

Megható, szép búcsú a versed kedves Mária!
Szeretettel
Ica

5569
zsuzsahorvath - 2019. szeptember 19. 22:25:45

Szomorú, fájdalmas dolog barátot temetni...
Szép sorokba öntötted az elvesztés fájdalmát.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.