Nagy Vendel: BALATONI TÉL
BALATONI TÉL

Tél hava a Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér,
jégfátyolt fon a parti padokra a szél,
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő halkuló dallama száll,
a Füredi partokon,
tél dúdol a Thagóre sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.
Nyári ízekkel vár
s melegével hív a csodás
Badacsonyi hegyi varázs.
Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álomul hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő Harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túlfeszült Balaton,
kék vize surranásra vált.

2019. NOVEMBER 16.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.