Szöllősi Dávid: Téli emlék
Téli emlék

Emlékszem jól, még gyermek voltam,
S telente bőven hullt a hó;
Apámmal havat lapátoltam,
Így jutott zsebpénzre való.

Éjszaka mentünk, az a műszak
Másfélszer annyit fizetett,
S néha lapátnál többen voltak
A rászoruló emberek.

Ilyenkor jó apám bakancsa,
A duplán varrott bőr-csoda
Krémmel volt szinte átitatva,
Beléje víz nem ment soha.

Egy utcaseprő volt a főnök,
Ő mondta meg, hogy hol legyen
A hókupac, de meglepődött,
Hogy mily laza a fegyelem.

Brigádunk több tagja dohányzott,
S lapátja ilyenkor pihent;
Akadt, ki csendben pálinkázott
És óránként vécére ment!

A műszak vége: reggel hatkor.
Irány a pénzes iroda!
Ha leadtad lapátod, akkor
Adták csak béredet oda.

Mentünk haza, két fáradt ember,
Apám és én, Szöllősiek;
És egész télen így, nemegyszer,
Mindegy, hogy kinn hány fok hideg.

Ilyenkor másnap iskolába
Nem kellett mennem, hála ég,
És lett zsebpénz, sok fagylalt ára,
Így volt, igaz volt, bárha rég!
1038
Szollosi David - 2019. november 20. 23:47:51

Kedves Kitti!
Köszönöm szíves gratulációd, örülök, hogy tetszett ez a roppant egyszerű téma. Gyerekkorom kedves emléke a téli hólapátolás apámmal, amiben nem kellett megszakadni, és nagy élmény volt, mikor szakadt közben a friss hó a kandeláberek fényében... Én a kötött verseket szeretem, zenész lévén fontos nekem a ritmika, a rímek, a magánhangzók színes sokasága...
Szeretettel: Dávid
Smile

1038
Szollosi David - 2019. november 20. 23:43:04

Kedves Brigi!
Örülök, hogy rám találtál, és főleg, hogy tetszett is a versem. Én ilyen földön járó témákat szeretek írni, emlékezni a múltamra, ami
szegényes volt, de szép mégis... Jól esik mindkettőnknek egy kis emberi melegség ebben az önző és nagyképű világban...
Üdvözöl: Dávid
Rose

5396
Kitti - 2019. november 20. 16:08:26

Kedves Dávid! Igazi csoda, ahogy megírtad ezt a téli munkát egy versben. Gratulálok, remek költemény, pontos, szabályos, ritmusból sehol nem döccenő, pompás rímekkel teli versedhez!Rose

4005
zelgitta - 2019. november 20. 15:43:55

Kedves Dávid, bár kerülő úton, de idekeveredtem, s nem bántam meg. Mert találtam itt egy nagyon szép verset, ami felmelegíti a novemberi ködökben didergő olvasói szívet. A tartalmi melegsége mellett jó volt újra ritmust, könnyen gördülő strófákat , szép rímeket olvasni.
Köszönöm a délutánom versét.
Üdv,
Bri( gitta)

1038
Szollosi David - 2019. november 19. 22:47:17

Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett ez a prozódia, pedig nem volt olyan emelkedett stílusban megírva. A valóság volt - kiszínezetlenül...
Hol vannak már azok a telek! A városban a tél csak bosszúság...
Szeretettel: Dávid
Rose

6542
ritatothne - 2019. november 19. 19:04:42

Kedves Dávid!

Nagyon tetszett elbeszélő versed, amit érzékletesen írtál meg. Bizony, valamikor még komoly telek voltak és szükség volt alkalmi munkásokra is, hogy ellapátolják a havat. Vidéken pedig mindenki a saját portája előtt takarított, az se volt kevés. Sok helyütt a pincéig, fáskamráig is útat kellett biztosítani.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.