Hornyák Jánosné: Téli világ
Téli világ

A táj fehér köntösbe
öltözik.
Még a csillagcsalád is
úgy fázik.
Zord fagyos ágakon csüng
december.
Csikorogva lépeget
Tél-ember.
Duhaj zúgással szalad
a vad szél,
Hegyek hátát hinti be
hideg dér.
Az árnyak összebújnak,
úgy fáznak.
Nem örülnek ők a köd
fátyolnak.
Reszket sok piciny madár,
dermedtek,
A hócsipkés terítőn
éheznek.
Tűfogával marcangol
szilaj tél,
Kis patakunk vízcseppje
nagyon fél,
De csillaggal hímzett éj
csendre int,
Hisz zord tél után tavasz
lesz megint!
6142
BoldogCsisz - 2019. november 21. 21:18:38

Kedves Magdi!
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat!
Üdv: Marika

6191
Magdolna43 - 2019. november 21. 19:14:01

Kedves Marika!
Nagyon szépen írod le milyen volt valamikor a tél.
"Zord fagyos ágakon csüng a december"
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6142
BoldogCsisz - 2019. november 20. 20:01:08

Kedves Rita!
Úgy érzem most mindketten a gyermekkor szép téli napjaira gondolunk. Jó visszaemlékezni ezekre az igazi meghitt téli napokra.
Sok szeretettel köszönöm hozzászólásodat!
Üdv: MarikaHeart

6542
ritatothne - 2019. november 20. 19:56:59

Nagyon szép téli világot hoztál elénk. Bizony fáztunk télen és lehet, hogy nem lesz ez most másképp se, de annak idején ez volt a természetes, ezért jól felöltöztünk és ha mozogtunk, akkor nem is volt olyan vészes. Jó volt bemenni a hidegből a fűtött lakásba. Az igazi téli hidegben kevesebb a beteg is, mert inkább a nyírkos, ködös idő az egészségtelen, valamint a szeszélyes.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.