Éva Kuslits: Hívó világ
Hívó világ

Az idő rohanó vonat,
Elhagyunk állomásokat.
A lét törékeny porcelán,
S meddig tart, tudod talán?
Ablakon át, hívó világ,
Most oly távoli valóság.
Levelek csendben sodródnak,
Avarban lassan halódnak.
Szél lebegtet ágakat,
Ringatja fáradt lombjukat.
Sápadtan hív, az ég alja,
Kis rózsaszín pír nincs rajta.
Tekintet a végtelenbe,
Jövő írva a felhőbe.
Egy villám néha villoghat,
Csillag fénye is csilloghat.


2019.11.12.



Kuslits Éva
6542
ritatothne - 2019. december 12. 07:40:36

"Az idő rohanó vonat,
Elhagyunk állomásokat.
A lét törékeny porcelán,
S meddig tart, tudod talán?"

Kedves Éva!

Rohan és nem tudjuk, de talán így jó. Bizonyos korban időnként felmerülnek ezek a kérdések, én is gyakran feszegetem a témát.

Szeretettel: RitaRose

5555
Maria HS - 2019. november 27. 13:49:47

"Levelek csendben sodródnak,
Avarban lassan halódnak.
Szél lebegtet ágakat,
Ringatja fáradt lombjukat.
Sápadtan hív, az ég alja,"- gratulálok versedhez: Maria

6097
Rezeda - 2019. november 27. 11:22:32

Kedves Klári!

Köszönöm, hogy elolvastad a versemet Minden sorod igaz.

Ölellek: Éva

6081
varonklari - 2019. november 26. 06:35:29

Kedves Éva!
Az utolsó sorodban ott a "fény"-remény,hit, hogy az élet bár törékeny,de ha összerakjuk a darabkáit egy kis kitartással, akkor az a "rózsaszín pír" ott lesz a látóhatár szélén.
Gratulálok soraidhoz, ölellek szeretettel: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.