Plesovszki Hajnalka: KULCSRA HÚZOTT JÁTÉKBÁB
KULCSRA HÚZOTT JÁTÉKBÁB

A létem, lásd, a felszínen,
Bár kisszerű, ám rendezett,
Mint kulcsra húzott játékbáb,
Úgy mérem ki lépteimet.
Szabályozott szabadsággal
Az ember többre nem mehet:
Én dal helyett verklizgetek,
Így élem most az életet.

De néha...
Én néha
Belelátok titkok örvényébe:
Oly mélységes és fekete,
Hogy elborzadok.
Csupa kétségbeesés,
Álság, komiszság,
Hol a reménynek nincs helye.
Máskor...
Mindennél fényesebb
Igazság tárul elém,
Elmém belebódul.
Hit vagyok,
Gigásznál is nagyobb,
Mert MINDEN vagyok: ÉN!

De múlékony a pillanat,
A varázs mindig megszakad,
Papíron néhány kurta sor:
A nagy csodából ez maradt.
És újra kulcsra húznak majd
A láthatatlan nagy kezek,
S én, engedelmes szerkezet,
Értetlen nézem versemet.
Kényszerpályám kijelölték,
Mi mást tehetnék, rámegyek:
Rekedt verklimet tekerve
"Kín-tornázom" – közöttetek.
3654
deva - 2019. december 07. 15:28:50

Kedves Hajnalka! Nem ismételném Kitti hozzászólását, de én is ezt érzem. Valami különleges hangulatot adtál a felhúzható játékbáb megszemélyesítésével. Igen ilyenek vagyunk. És ez a "kín-torna"igen-igen jól sikerült. Nekem elnyerte tetszésem. Úgy érzem nem vagy egyszerű "játékbáb." Szívvel olvastalak. Jó volt elidőzni. Éva

5396
Kitti - 2019. december 06. 20:38:40

Kedves Hajni!
Összetett versedet többször is elolvastam. No, nem azért, mintha nem értettem volna elsőre. Feltűnő a versed szerkezete, amiben az első és zárórész szabályos nyolcasokból áll, a közepe viszont szabad-vers formát ölt. Az elején gyönyörű metafora az élettel párhuzamba hozott dal, amit szabadon énekelni nem lehet a kényszerű keretek között. Gyakorlatilag az életről, az alkotásról van szó, amit nem élhet a szerző kedve és érzései szerint, mert a kötöttségek mindent behatárolnak.
Aztán jön a szabad-vers rész, ahol mint valami fergeteges orkán tör elő a realista kép, az iszonytató megismerésekről, miközben ott van az érzés, hogy egy személyben ott van a mindenség benned. A rossz és jó éppen úgy. Az elborzasztó és felemelő egyben. És ez mindenkire érvényes, általános kijelentés, holott 1/1-ben íródott. Mégis érezhető, hogy ez az olvasóról is szól.
Aztán lecseng a vers hangulata, elcsendesül a viharos kitörés, a megbékélés kúszik elő a sorok mögül.

"De múlékony a pillanat,
A varázs mindig megszakad,"...

És folytatódik a kintornázó szólam az igazi dal helyett, kissé megalkuvó módon nyilatkoztatva ki, hogy

"Rekedt verklimet tekerve
"Kín-tornázom" közöttetek."

Jó vers. Grat!Rose

6191
Magdolna43 - 2019. december 06. 19:00:19

Kedves Hajnalka!
Elgondolkodtató versed, nagy igazságot tartalmaz, a szabadság
is csak kényszerpályán működik.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

4005
zelgitta - 2019. december 06. 14:41:23

Mélyen filozófikus versed erős gondolkodásra késztető, kedves Hajnalka. Merthogy a szabadság is csak szabályozott, korlátok közé vagyunk szorítva, kiszolgáltatva a láthatatlan nagy kezeknek. .( idézőjelt sajnos nem tudok használni, mert a táblám egyéb hülyeséget ad vissza helyette).
Gratulálok,
G.

6542
ritatothne - 2019. december 06. 08:41:18

Kedves Hajni!

Érdekes és találó a hasonlatod. Igen, van egy szűk kis pályánk, amin belül mozoghatunk.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.