Kristófné Vidók Margit: Múlik az esztendő

Múlik az esztendő

Fáradtan bandukol búcsúra készen,
tizenkét hónap követi serényen,
tudja mi lesz most, bűnösnek kiáltják,
az elmúlt évet egyenként bírálják.

Mi is volt a vétke, maga sem tudja,
csendben tépelődik, a sors mily furcsa,
egy évvel ezelőtt örömmel várták,
benne álmukat, a megmentőt látták.

Nem kíván egyebet letenni terhét,
hallgatni a végtelen örök csendjét,
most majd az öccse lép a nyomdokába,
reményt, hitet visz sokak otthonába.

Te pedig adj hálát mindegyik napért,
küzdj az álmaidért, és a holnapért,
mindig csak a jót add, nem visszavárva,
ne kérdezd, hogy mindennek mi az ára.

Segíts a szegényen, és szenvedőkön,
hogy a szeretet egyre tündököljön,
igaznak maradni hamis világban,
bölcsen dönteni a heves vitákban.

Hidd el csak így lehet szebb ez az éved,
ne bántsd a régit, már halkul a lépte,
éjfél közeleg, és ebben a csendben,
új év aranyfátyla lassan fellebben.

Csillogó díszekkel, hangos zenével,
őszinte szívvel, tiszta hófehérben,
új év kezdődik, hogy milyenné válik,
rajtunk áll, hogy lángol-e vagy parázslik.


2019.12.30.
6142
BoldogCsisz - 2020. január 02. 21:39:44

Kedves Margit!
Gratulálok szép versedhez! Nagyon sok szép bölcsesség található a sorokban!
BÚÉK
Szeretettel: MarikaHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.